Grin Igor: Jafi meseországban. Lakatos János sarkadi cigány népmeséi (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 27. Békéscsaba, 2000)

esealkotásának vonásai és forrásai esemondónk a kincslátás erőteljes belső vízióit a valóság részeként éli meg. Ismeretségünk három évtizedet átfogó története során több alkalommal lehettünk tanúi a Jafi által belső vizualizációval megjelenített, a Körösök völgyében egykoron elsüllyedt, arannyal roskadásig megrakott török bárkák verbálisan kivetített, expresszíven tolmácsolt mentális látványának. Valószínűnek tartjuk, hogy egy-egy meséje megalkotásakor, „szerkesztésekor" hasonló folyamatok játszódnak le Jafi elméjében, hogy belső képalkotási képessége segítségére van a történet képsorának „kiszínezésében", érdekesebbé tételében. Az sem vitatható, hogy a legtöbb jelentős mesemondó hozzá hasonlóan intenzív mentális életet él, ami vizualizációs képességeik jelentős mértékű fejlődését eredményezi, aminthogy Lakatos János esetében átlag feletti, spontán vizualizáció kialakulásához vezetett. Úgy látjuk, hogy e képesség megléte előfeltétele a mesealkotó hajlandóságnak csakúgy, mint a lebilincselő előadásmódnak, márpedig mindkettő a legjobbak sajátja. Mesemondónk a város általánosan ismert, népszerű alakja; a rendszerváltozás utáni elfogadottságára utaló mozzanat, hogy ma is jó emberi kapcsolatokat ápol a város vezetőivel, ami - főként a roma kisközösség tagjai szemében - tekintélyét erősítő mozzanat. Népszerűségének másik, nem lebecsülhető oka Jafi mesemondói kvalitásaiban keresendő: az idénymunkák hosszú estéin az általa szerkesztett tündérmesékkel éjszakába nyúlóan szórakoztatta társait. Hangsúlyoznunk szükséges, hogy a magyar népmesekincs imponáló, aktív ismerete tette lehetővé tündérmeséinek azt a ritkán megtapasztalható motívumgazdagságát, amellyel tartósan magára tudta vonni hallgatóságának figyelmét. M M 27