Grin Igor: Jafi meseországban. Lakatos János sarkadi cigány népmeséi (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 27. Békéscsaba, 2000)

Ugyanígy több meséjében felfedezhető a nagy dán példakép, Andersen hatása is. A mesékkel és mesemondással kornádi közvetítéssel, legénykorában kezdett el megismerkedni. Első meséit egy Komádiból Sarkadra nősült kosárfonótól, CIRUCZA János mesemondótól tanulta meg. Elmondása szerint Cirucza az ötvenes évek elején, „ötvenegybe" működött, egyes alkotásait, mint pl. a Háromfejű sárkány vagy Az elrabolt királykisasszony címűeket megőrizte, és saját repertoárjába is felvette, később azonban ezeket már nem mesélte. Meséinek mintegy felét származtatja más mesemondóktól, de jobbára csak „építőanyagként" használja elődei tudását. Mert Lakatos János nemcsak a népmesék motívumkincsét vette át tőlük, de éles szemmel észrevette, saját gyakorlatává tette, sőt továbbfejlesztette azok mesealkotó módszerét. Rájött például, hogy Cirucza képes volt repertoárját időről időre felfrissíteni, s ily módon ébren tartani hallgatósága érdeklődését. Miben állott e tudás? A „titok" megfejtése nem volt túlságosan könynyű. A mesemondót éberen figyelő ifjú rivális annyit tapasztalhatott csak meg, hogy Ciruczának egy-egy mesét befejezve elég volt kimennie az udvarra, ott szétnéznie, s máris „vadonatúj" mesével folytathatta a „műsorát". A célirányosan figyelő Lakatos észrevette, hogy a mesék egyes motívumai ismétlődnek csupán, amelyek a megváltozott kontextusnak köszönhetően új történetté állnak össze, új mese benyomását keltik.

39 Erre a - Lakatos János által szerkesztési eljárásnak nevezett - módszerre látunk jó példát a Jégország királya (Kúdus Károly) kettős című tündérmesében. Az egyes motívumok vegyítése által - és részbeni, egyidejű megváltoztatása mellett (pl. az égigérő fán lakó griffmadár fíókáinak a vihartól való megőrzése helyett magát a griffmadarat kell megőriznie az elátkozott királytól a koldus fiának)

40 - a mesemondó, mondhatni, könnyed rögtön39 A legismertebb cigány származású mesemondó, a korábban már említett Ami Lajos meséinek szerkezetét elemezve idézi Dégh Linda idevágó gondolatát Erdész Sándor, mely szerint a hagyományhűség keretein belül maradó mesemondótípus a mesemotívumok rendhagyó összefüggésbe hozása által keletkezett új népmesék csak a leglényegesebb mozzanatokban egyeznek a típus ismert változataival, s csak többé-kevésbé illeszthetők a nemzetközi típuskatalógusok rendszerébe. „Formabontó" mesemondó kategóriája tökéletesen ráillik mind Ámi Lajosra, mind Lakatos Jánosra. DÉGH L. i960. 41-42. p.; ERDÉSZ S. 1968. 39. p. 40 Jafi szerkesztett meséjének ez a - részben módosított - motívuma megegyezik az AaTh 301. (Fejériófia) mesetípus hasonló motívumával. Lakatos meseforrásainak teljes körű feltárásáról csakúgy, mint az általa felhasznált és gyakorta modifikált motívumkészlet számbavételéről és azonosításáról a feladat összetettsége okán eltekintünk. 28