Grin Igor: Jafi meseországban. Lakatos János sarkadi cigány népmeséi (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 27. Békéscsaba, 2000)

A kígyófejű asszony 'Л 7Ót a világon túl, még azon is túl egy hatalmas, hatalmas nagy hegy. V Annak a hegynek a tetejin vót egy kastély. De abba a kastélyba soha, senki be nem mehetett. A kastély körletbe vótak városok, falvak, de királyság se vót, mer ezt a kastélyt elátkozott kastélynak nevezték. Sokan gondolkoztak rajta: -Vajon mit rejt? (Mer az embert legjobban mindig az arany fosztja meg a józan életitül.) - Hát, de sok kincs lehet ebbe a kastélyba! Vót egy szegíny embernek egy fia. Aszongya: - Én bemegyek! - Na de vigyázz, mer egy kard ott áll az ajtóba, oszt kétfelé vág! - Hát én egy este elmegyek! Szegíny fiú elment. De hát nem vót neki csak egy szalma kalapja, meg a vászonnadrágja, meg egy facipője. Odamegy a kastély körletibe, iccaka. -Juj, de gyönyörű kastély - aszongya -, világít! Most még ki is van világítva az ablak. Hogy nem lehet bemenni? Akkor suhogást hallott. Látta, hogy tizenkét tündér beszáll az ablakon. -Ó, jó Istenem! Jó Istenem, de szípek vótak! Jaj, de nagyon szípek vótak ezek a tündérek. Megvárom, míg kijönnek! Ott ült, keresztbe tette a lábát a szegíny fiú. -Hát - aszongya -, mán megvárom! Bemenni meg nem tudok! Körülbelül két-három óra hossza múlva repültek a tündérek. Egy tündér, tiszta kékarany ruhába, kék korona vót a fejin, aszonta: -János, ezt a virágot neked adom! - Oszt mit csinájjak vele? 274