Grin Igor: Jafi meseországban. Lakatos János sarkadi cigány népmeséi (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 27. Békéscsaba, 2000)

-Evvel, akinek a sebje hozzáér, meggyógyul. És, ha akarod, aranyat, ezüstöt terem neked. - Ó, köszönöm tündér! Aszongya: - Nem hallgatol meg? -Nincs időm! - aszongya. - Te vagy ezeknek a tündéreknek a királya? -Én vagyok, János - aszongya. Te János, hét nap múlva iccaka ugyanerre a helyre eljövök! Gyere el, ne fílj semmitül! A virágot a fiú szípen felvette. Látta, hogy tiszta aranyboltozatot vonnak a tündérek maguk után. Elrepültek. Hazamegy, azt mondja az anyjának: -Anyám! Én kint vótam! - Hogy nem fílsz? Hogy valami kígyó, vagy valamitül nem fílsz, fiam? Nem szabad odamenni. Az egy elátkozott kastély, oda nem lehet bemenni. - Ó, anyám, hadd el, mit láttam? Hát láttam a sok tündéreket. - Fiam, nem vagy te bolond? Tündéreket? -Adtak egy virágot is nekem. Aszongya az urának: - Szegíny fiam meghibbant! -Adtak neked a tündérek? Aszongya: - Egy királynő van köztük. Tiszta kék aranykorona vót a fej in. -Jó, jó, fiam! - Én elmegyek a városba - aszongya -, vállalok gyógyítást! Bement a városba, hát persze ott a nagy hatalmas urak, a városbírák, aszongyák: -Mit mondói te? (Szegínyen egy rossz vászongatya vót meg egy facipő. Meg egy szalmakalap a fejibe.) - Mit mondói, te, János? - Akármilyen sebet meggyógyítok! Jött oszt az aranykulcsos, mer királyság nem vót. -Ide figyelj János! Ha viccet űzöl belőlünk, én deresre húzatlak. De úgy megveretlek tíged, hogy soha nem fogsz hazamenni! - Mindegy! - aszongya. 275