Grin Igor: Jafi meseországban. Lakatos János sarkadi cigány népmeséi (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 27. Békéscsaba, 2000)

-Vedd fel ezt az aranysarkantyút! - Rám nem való! Add egy vitéznek! Fiam, rád való! Van nekem egy táltos jányom. Lenn él a meder mílysíges fenekin. Foggal született. Hajjal született. Szétcibált mindent a birodalmamban. Egy olyan jány, egy nagy kiralyjány! Ha meg tudnád háromszor nyergelni azt a táltos jányt, felszabadultam. -Milyen kiralyjány? Sokféle királyság, sokféle király van! Gyémántkirály, Aranykirály, Ezüstkirály? -Nem, fiam! Öszvér király jánya. Miatta nem jön meg a szél, miatta nem lesz eső. Mint ahogy most sincs! - Ó, felsiges királyom, meglovagolom én. - Holnap tizenkét órakor feljön, ha nem tudod meglovagolni, elpusztul az ország. Lefeküdt a juhász, aludt. Odamegy a jány, bibirálja az orrát. -Te, kelj fel mán! Nem tudja meglovagolni, mer minden sárkánytul, minden táltostul nagyobb a jány. Aszongya: - Hát akkor hogy? Hogy kellene? Aszongya a lova: -Figyelj, mer elveszel! Figyelj csak ide! Adok három kendermagot. Bökd a fülibe, akkor megáll, és akkor le tudod nyergelni. Mikor megáll, húzd ki a kardodat, és szúrd a szivibe! - Milyen kardot? - Ott van - aszongya - a bal csecsed alatt, a veleszületett elevenkardod! A fiú kiment tizenkét órakor. Fölvitte a nagy hajó a jányt a meder fenekirül. A szőr ki vót nőve az arcán, az állán, a szemibűl töviskek nőttek. - Hahaha! - kacagott, pusztult minden. A folyók megálltak, a fákrul a levelek lehulltak. - Hahaha, János, hát eljöttél? Most el fogol veszni! -Ó, szívem szíp szerelme! Csak szeretnéd! A jány átbuksengelt a fejin, egy szíp táltoscsikó lett belűle. 269