Grin Igor: Jafi meseországban. Lakatos János sarkadi cigány népmeséi (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 27. Békéscsaba, 2000)

-Ülj a hátamra - aszongya -, ezt a birodalmat lovagold keresztül! -Azonnal belevágta a három magot fülibe. -Uh - aszongya -, de gyenge lettem! De semmi lettem! Semmi vagyok! Elment a kútho. -Igyál! - Nem tudok inni ebbül a vízbül, mer én nem ittam sose, mindig a Pokolvizet meg az átkot ittam. Megfogott János egy merítőt, ráöntötte a vizet. Lett nagy csörrenés, ott állt egy szíp királyjány. - Mir váltottál? Elveszel? -Nem - aszongya -, a gazdád janyát veszem el! Megyén be a királyho: -Felsiges királyatyám, megvívtam! -Gyerekem! Minden a tiéd, a királyságom, a jányom! Felmentetted a szíp királyjányt. Kírjed meg űt, hogy adjon csendes szelet, hozzon esőt. Beült a trónba a fiatal juhász, letette a kampót, letette a szűrt. Aszongya: -Gyere ide, csókolj meg! -Szívem szíp szerelme! - megcsókolta. Lehullt az átok. Lassan kezdett fúdogálni a szél. Megjött az eső, a határban minden ember boldog lett, imádta az igazságot, az életet, az igaz Istent. János kiment közéjek, levette az aranyszűrt. Aszongya: - Én csak szűrbe maradok! A jányt bevitte a királyho, aszongya a király: - Fiam, én mán éltem kilencvenkilenc évet, a századikat is megkezdtem. Fiam, a jányom a tiéd, meg az összes királyságom, de van egy utolsó próba is, fiam, János! - Felsiges királyom! Kiálltam minden próbát, bizonyítottam vitézségemet! De micsoda az utolsó próba? -Hohó, fiam! Ha te azt tudnád! Az én felesígem lent van Hétországba. El van átkozva. Elátkozta az Átokkirály, és az én felesígem egy nagy sárkánygyík! Minden tizenkét órába gyíknak válik, aztán királyné lesz. 270