Grin Igor: Jafi meseországban. Lakatos János sarkadi cigány népmeséi (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 27. Békéscsaba, 2000)

Aszongya: - Hogy menjek el, anyám? Juhászkampóval menjek el oda? - Nem baj, fiam, majd én varázsolok neked valamit! Az anyja, az öreg tudós, intett egyet, minden aranyba változott! - Kedves ídesanyám! - Gyere csak ide, fiam! Itt van ez az orsó. Az orsót vedd magadho! Itt van ez az imakönyv, vedd magadho! Itt van ez a sarkantyú, vedd magadho! -Hűha, ídesanyám, mit csinájjakezekkel? -Majd kioktatlak! Gyere csak, fiam! Az anyja kifejte a mejjibül a tejet, megitatta vele. Jól megrázkódott a fiú, átváltozott. A fiú mán tiszta aranyba vót, korona vót a fejin, palást vót rajta. Na, fiam, akkor most elmísz a királyho! De várjál csak, fiam, nízzed csak! Neked csak egy szamarad van, így nem tudsz elmenni! Kivett a keblibül egy keresztet, lelökte, ott állt mindjárt egy táltos csikó, tizennégy lábbal, három fejjel! - Ülj fel, kedves gazdám, János! Felült rá, felvágtatott a fekete felhők járásába. Megindult a széllel, a viharral. Legyőzte. Megint leszállt, most a királynál. Jött a lovász, elkapta, elvezette a csikót. A jány elibe sietett, megcsókolta a kézit. - Ó, fiam - aszonta a király -, neked adok mindent, de előbb az vóna az óhajom, hogyha tudnál nekem egy aranyorsót, aranyfonalat adni. - Ó, felsig, nem olyan sok ez! Egy kis, csekíly kírís ez! Kivette az orsót, ráfútt, mindjárt, abba a pillanatban aranyfonal jött rula. - Ó, hát tessék - aszongya -, parancsolj, királyi felsig! -Ó, fiam! Elteszem ezt az aranyfonalat, mer ennek van egy gazdája. Van egy gazdasszonya is. -Gyerekem, neked adom a király jányát, csak még egy próbát kitűzök! - Kedves felsiges királyom, mi vóna az? 268