Grin Igor: Jafi meseországban. Lakatos János sarkadi cigány népmeséi (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 27. Békéscsaba, 2000)

-Leülsz a padra. Teszek a lábad elé egy mosogató kis fazekat, megmosom a lábadat. Abbul a lébül háromszor innod kell. - Abbul a szennyes vízbül? - Nízd, ha meg akarsz tisztulni, akkor úgy kell tenni! Felmelegítette a vizet az öreganyo, a juhásznak az ídesanyja, aszongya: f - így nem tud megtisztulni! - Hát hogy tud? -Itt van ez a három gelegonyaszem. Lökd a vízbe! Úgy tud belüle kiforrni a varázslat. Mosogatta a lábát annak aj ánynak. -Jaj, de szíp ez! Jaj, de jó vagy! Behozta a három gelegonyaszemet, belelökte a vízbe. A jánynak láng, füst jött ki a száján, a varázslat, az átok elszállt tülle. Leesett a juhász elébe. Aszongya: -János, megnyertél, nagyon boldog vagyok! De hogy vigyelek haza, ha te juhász vagy. - Persze, te királyjány vagy! Megszólalt a juhásznak az anyja: -Ne fílj, fiam! Küldd haza a jányt! -Anyám! Hogy küdjem haza a jányt, mikor megnyertem! - Küdd haza a jányt, különben nem tudod megnyerni! - Mivel küdjem haza? -Nízd csak, jött egy szíp aranysas. Ültesd a hátára, és küldd haza! Hazament aj ány, búsult a juhász a nyáj mellett. -Anyám! Hát tönkretetted az életemet! -Dehogy tettem, fiam! Hogy tettem vóna tönkre, fiam? Most leszel boldog! Kapol egy levelet, fiam! Egy levelet kapol, de vigyázz magadra! Kapott a királyiul egy levelet, ez állt benne: „Kedves Fiam, János! Tudom, felmentetted a jányomat az átoktul, az örök ítélettül, a bika igézésitül. Gyere el hozzám, meghíllak egy ebédre!" 267