Grin Igor: Jafi meseországban. Lakatos János sarkadi cigány népmeséi (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 27. Békéscsaba, 2000)

Levette a királyjány bíkabőrt. Táncolt vele! Égett a nagy parázsostűz, lobogott. -No, szívem szíp szerelme - aszongya a fiú -, csókolj meg engem háromszor. - Megcsókollak én tíged, János, tízszer is. Megfogta az álruhát vagy bíkabőrt, rálökte a tűzre. -Há, há! - sikoltott ajány. Aszongya: -Többé nem tudok visszamenni a bűnös világba! -Nem is kell visszamenni, csakhogy még mindig benned van a rontás! Nem tudom megváltoztatni. - Hogyhogy nem tudod? - Gyere hozzánk haza! Hazamentek a fiú kis piktoros falujába. Ült az anyja kint a ház előtt. Borsót, lencsét válogatott. -Szerencsés jó napot, kedves ídesanyám! -Neked is, kedves jányom! - aszongya. Tanuld meg azt, hogy a boldogságot semmi kincs nem tudja felülmúlni. Az idők elmúlnak, haladnak, az évek megmaradnak. Fűre fű jön, de te fiatalnak maradsz! -Ó, kedves ídesanyám! - megcsókolta. Aszongya: - Még ne gyere közelembe, mer bűnös vagy! Azzal bement, bevetette az ágyakat, szípen. Aszongya a juhász: - Nem tudok veled lefeküdni! -Mir? - Hát, mer még mindig benned van a rossz. - Hiszen tiszta vagyok mán! -Dehogy, még nem! Benned van egy rossz elátkozott bika, amitaszongya - nem tudok kivenni! - Hogy tudnád kivenni? -Megmondom neked, hogy lehet kivenni: van itt egy szíp rózsafa, ide éjfélkor kijössz! Ne csókolj meg, mer én is bűnössé válok. Rám csókolod a bűnt. -Akkor hogy csinájjam? - aszongya.