Grin Igor: Jafi meseországban. Lakatos János sarkadi cigány népmeséi (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 27. Békéscsaba, 2000)

- Rossz álmom vót! Aszongya: - Fogd meg csak ezt a csengőt! Megfogta a csengőt, megrázta. Hát, jött két férfi, a király két öccse. - Ó, minket is felnyertél! Jött a két fiatal királyjány is. Aszongya a király: - Megkírném a kezedet! - Neked adom! Nem tudod, hogy hun vannak a testvíreim? -Hogy hun vannak a testvíreid? Rosszak vótak, igazságtalanok vótak, és nem érdemelték meg az emberi szeretetet! - De énnekem az az óhajom, hogy apámho, a favágóho, vigyél haza engemet! -Felhozom a két nénédet is! Hát, megbocsátom nekik a bűnüket, az Isten is megbocsássa! Hozzáadta űket a két testvírihe. - Két húgom is van - aszongya -, elmegyünk hozzátok. - Eljönnél, ámde mindjárt utadat állja a tengeri szörny, az elátkozott tenger szörnyetege! -Mit csinájjak? -Azt csinájjad - aszongya -, hogy hidd meg a lakodalomra! -Tudom, hogy meg akarnak mérgezni engem is, tíged is, de nem fognak megmérgezni! Hát fogták-kapták a két nénjével együtt, mennek haza! Mán akkor a madarak a levegőben vótak, a kű lehullt róluk, az állatokrul. De hát, hazaérkeztek, nagy lakodalmat rendeztek. Megérkezett a tengeri szörnyeteg is. Megérkezett a jány is, aki félig sárkány vót. Látta a felsiges királyfit meg a favágó j anyát, milyen boldogok. -Vigyél nekik aranykehelybe bort és mérget! - aszongya. Vitte a szörnyeteg jánya, aki félig jány vót, félig sárkány. -Legyen a házaspár olyan boldog, hogy ne legyen senki boldogabb, igya meg ezt a gyönyörű aranybort! 260