Grin Igor: Jafi meseországban. Lakatos János sarkadi cigány népmeséi (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 27. Békéscsaba, 2000)

Odaszaladt egy sólyom, odarepült, kiütötte a kezibül, nem tudták meginni. -Látod, látod - aszongya a királyfi -, meg akartál mérgezni! Mit csinájjak? - aszongya - nem bántalak! Látta, hogy messze, messze egy fény jön az ég aljárul. -Nízd meg mán, milyen világosság jön! - Hogyne, énhozzám jönnek a tündérek! A tündérek a testvíreim. Leszálltak a tündérek, megcsókolták a jányt. Felemelte a tündérkirálynő a kézit, mindjárt lánggá, tűzzé vált a tengeri szörny meg a jánya! Elpusztultak. -Na - aszongya -, legyetek boldogok! Nagyon boldogok legyetek! Rátette a mirtuszt, a koszorút a jány fejire, a fiúnak meg egy koronát. -Te meg legyél a tündérek királya! Gyertek fel Tündérországba, és legyetek boldogok! -Itt akarok maradni a fődön! Mer a boldogság a fődön is boldogság, Tündérországba is! Megcsókolta az újdonsült felesígit, máig is éltek, ha meg nem haltak. Tik, hóhérok, seprűzzítek, tik meg, papok, eskessítek! 1995. március 16. 261