Grin Igor: Jafi meseországban. Lakatos János sarkadi cigány népmeséi (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 27. Békéscsaba, 2000)

Aszongya a király, de százéves vót má, de nem vót ű még huszonöt se: -Mindegy, elhagyom az országomat! Minden kűbül van, az emberek, asszonyok kűvé váltak. Az állatok se tudnak mozogni. Nem tudok itt maradni! (Aszonta a szörnyeteg: -Addig legyél mindig öreg király, míg egy szűz jány magátul meg nem csókol!) Kiment, mesze, messze az országjátul, legalább egy harminc-negyven kilométerre. Ott ül, bánatában nízi, hogy a fiútestvíre szamár lett, másik bika. Két húga meg kacsa lett és tyúk. - így kell leélnem az életem! Hát a tengeren túl, messze vót egy favágó. Ű kijárt mindig ide, ahova a király kijött. (Mer az országába nem maradt.) Kijött egy rengeteg erdőbe, és gondolkozott: -Istenem! Na, itt nem lát senki, hogy milyen öreg vagyok, pedig fiatal vagyok! (De a szent korona a fejin vót.) - Ki csókolhat meg egy öreg királyt a sivatagba? így élem az életemet, míg hamuvá nem válok, és szíjjel nem hullok! Nem is remélt semmit. Csak a tengeren túl vót egy út, egy híd vezetett a tengeren keresztül. Egy favágó kijárt mindig oda, vágta a fát, és hazavitte kiskocsival. Ennek vót három jánya. De hát az nem az ű országának az irányába vót, hanem a másik irányba. És oda az átok nem hatolhatott át a tengeren. Hát ment, vágta a fát a szegíny ember. Vitte haza, adta el jó pízért. Éltek! Aszongya a felesíge: - De mindig kiskocsival hordod! Vágnod kellene többet - aszongya -, ide figyelj, fogadhatnál egy nagy kocsit, és hazahordatnád. Több pízünk vóna. A jányoknak is kellenek cipellők, ruhák - aszongya. -Megpróbálom! Kiment, odament az elátkozott kastély mellé - ahun a király vót kinn -, az erdőhö. (Mer a király kivitt magával egy almát. Feldobta, 256