Grin Igor: Jafi meseországban. Lakatos János sarkadi cigány népmeséi (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 27. Békéscsaba, 2000)

ráütött, egy kastély, de csak elátkozva lett! Ugyanúgy történt, mint a király országával, úgyhogy a galambok, jószágok mind kűvé vótak válva, a többi födi jószág is. - Ej - gondolkodott a favágó -, milyen furcsa. Itt semmi nem mozog. Itt nem él semmi, itt az átok uralkodik. Na, mindegy, nem törődök vele! Hát, vitte haza a fát, eladta. -Hallod - aszongya a felesíginek -, mondok neked valamit! Én kimegyek gyalogszerrel. Van annyi pizünk, hogy egy hónapig, kettőig éljünk! De tudod, hogy ebédet hozni kell! - Hát majd elviszi neked az öregebbik jányod! De hogy talál majd ki? - Elszórok - aszongya - egy zacskó borsót. Majd elindult, de otthagyott egy nagy csomó borsót. -De ne hagyd itthun, szórd végig, hogy a jány el tudjon utána menni! Ha itthon hagyod, nem érsz vele semmit! -Hát, igazad van! Szórta, végig az elátkozott király kastélyáig. Hát a galambok mind felették, félidőre. A jány fogja szípen az ebédet, kiviszi, de eltévedt. Hova téved be? Az elátkozott királyho, az öregebbik! -Szerencsés jó napot, te felsiges király! De megöregedtél! Lehetsz tán vagy háromszáz éves? De mán attul is több? - aszongya. - Hogy kerültél erre? - Úgy kerültem erre, hogy eltévedtem. Apám itt vágja a fát az erdőbe, és borsót szórt fel, oszt felették a madarak. - Ejnye, ejnye - aszongya -, nem főznél? Megfőztek, de nem a királynak adott enni először a jány. Ű evett. Ott vót bent a nagy terembe, a nagy palotaterembe a szamán meg a kis üszőbornyú, meg a kacsa, meg a tyúk. Evett. A jány bement a terembe. Lefeküdt. - Ejnye, ejnye - aszongya a király -, de átkozott vagy! Mikor bement a királyho, a király megnyomta a lépcsőt, a forgólépcsőt, a jány leesett a pincébe, ott maradt! 257