Grin Igor: Jafi meseországban. Lakatos János sarkadi cigány népmeséi (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 27. Békéscsaba, 2000)

Odaült a tündérek közé a hóember. - Hát mondói egy mesét? Igazán szerkesztel mán? - kérdezte anyám. -Igazán. Mondom: -Anyám! Van két fürt szőlőm. Akinek adok egy szemet belűle, megfiatalodik. Az idős emberek: - Igazán hoztál? A tündér: -Igazán hozott! A fiatalok: - Milyet hoztál még? - Mind boldogok lesztek, a szomorúság eltűnik, örök fiatalok lesztek. -Gyere, anyám, ide! Odajött, kivettem a fürt szőlőt a bakóbul. Adtam egy szemet, lehullott a nagy fehír kontya. A nagy barna arcábul folyt a könny. Megcsókolt: - Olyan fiatal vagyok, mint mikor megszültelek. Jöttek az öregek, mindnek adtam a fürtbül egy-egy szem szőlőt. Mindenki fiatal lett, boldogok lettek. Jöttek a szomorú arcú fiatalok. - Ó, szomorúk vagyunk. Rossz a helyzet. Árdrágaság, munkanélküliség. Segíts rajtam! Mivel a fehír színűből ettek, mind vidámak lettek. Táncoltak, daloltak. Anyám nevetett. Leszólt a hold az égről: -Na, kezdd meg hát azt a mesét, amit hoztál Meseországbul! - Olyan kényelmesen várunk, nincs türelmünk! -Nyisd meg az ablakot! Mindjárt meleg áradt be. Megnyitották a hónak a nagy ablakot, a hóember leseperte újra lábáról a havat, megemelte a kalapját. -Mondjál mán egy mesét, amit Meseországbul hoztál! - Mondd mán el - a Hold rám nevetett. Látod, milyen szíp tiszta időt adtam neked! Hát akkor megkezdtem: 249