Grin Igor: Jafi meseországban. Lakatos János sarkadi cigány népmeséi (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 27. Békéscsaba, 2000)

-A szeretet, az igazság, a béke, amit te megvenni nem tudsz kincsekért se! Felült a fehír lóra, aszongya: -Harapjál bele! Edd meg a felit az almának. Ezt nem Ádám és Éva adta neked. Mink adtuk, a tündérek! Visszamentem, fehír hajam lett. Aszongya a Tündérkirály: - Na, jártál a kertünkben? -Jártam. Ettem az Igazság almájábul. -Az Igazság almájábul? Mondom: -Igen. Soha többé nem tudok hazudni. Soha nem tudok többé csalni. Soha nem tudok többé lopni. - Na látod, ez a legdrágább ügy. És mi a legdrágább kincs a fődön? Mondom: -A szeretet, meg az igazság. - Mán sokszor megfeleltél nekem. Most mán az kell, hogy kezet fogjak veled, mehetsz vissza. - Hogy menjek a fődre vissza, mikor millió kilóméter? -Mán nem is mehetsz vissza nyáron. Eljöttél tavasszal, letelt a tavasz, a nyár, az ősz, tél van. - Nálunk Bihar megye sarkában tél van? -Igen. Nálatok szikrázik a főd, esik a hó. De ne gondold, hogy megtalálod a petróleumlámpát! - Hát, Anyám, mán nem petróleumlámpával világít? -Nem. Kultúrházak vannak. Neonfények vannak. Mán elmúlt az a világ, mikor te születtél! Mondom: -Te Mesekirály! Hogy mondhatsz ilyet? - Ha hazaírsz, anyádnak mán fehír a haja, megöregedett, de ott, ahol lakott, a folyóparton, megtalálod a kunyhódat. De mán nincs senki ottan. -Anyám is a kultúrházba van mán? - Mindenki ott van, csak egyedül te maradtál a kultúrtul el. Gyere ide! 245