Grin Igor: Jafi meseországban. Lakatos János sarkadi cigány népmeséi (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 27. Békéscsaba, 2000)

Nagy mosoly lett az arcán, a tündérek, mind rózsaszínben, kékben körülfogtak. Megcsókolt mindenki, a Mesekirály kezet fogott velem, azonnal meseszerkesztő lettem. - Hogy menjek haza? - Itt várnak. - Hát én hajón jöttem. -Nem mehetsz vissza hajóval. Szánkóval mehetsz vissza, mer havazik nálatok az Alfődön. Mondom: - Üres mán a bakó, megettem a kis pogácsát, megettem a kis hájat, megettem a fokhagymát, hogy menjek haza? - Majd kapol a bakódba valamit! Jött a tündérjany. Olyan gyönyörű nagy fürt szőlőfürtök vótak barnák, fehírek, meg almák, körték. - Egyikhez se nyúlj! Szakítsd le a fürt szőlőt, azt a nagy barnát! Leszedte. -Tedd a bakóba! Ideadta a fehíret: -Tedd bele! - Nem ehetek? -Nem. Mer az egyik az ifjító szőlő, az öregeknek a megfiatalítója, a másik meg a szegínyeknek a boldogsága, a szomorúakat felvidámító. Nízem: - Hát a tenger? A szíp, a kék tenger? Visz két tündérjany szánkón! - Elkísérünk a sarkadi kultúrházig. Mondom: - Éhes vagyok! -Na, nízd meg csak, gyere ide! Látod azt a kis törülközőt? Dobd csak arra a kis asztalra! Ott vót minden, sült kacsa, sült liba! Ettem, ittam. Mondom: - Még fiatal vagyok! - Lelkileg, de hetven éves leszel mindjárt. Megindult a kék tengeren a nagy szánkó, szikrázott a hó. Mondom: 246