Grin Igor: Jafi meseországban. Lakatos János sarkadi cigány népmeséi (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 27. Békéscsaba, 2000)

-Atyám! Építettem mán kűvárat, építettem fődvárat! Építettem arany várat, ezüst várat, mind szítrombolták. -Tudod, fiam, mi a baj? -Hát, apám, mindenhova építettem! -Á, gyerekem, ídes fiam, a jó emberekre építs, olts beléjük egy kis szeretetet, mint egy szikrát a szívekbe! No, az a kis szikra, abbul tűz lesz. Megölellek, megcsókollak, fiam! - Mer az emberek szeretete a legdrágább kincs a fődön. Megesküdtek. De én, a kisfiú még ott vótam a Mesekirálynál. Felvittek, mutatták a rubintokat, a kincseket. Az tetszett a legjobban, hogy a gyönyörű tündérjányok mind meztelen vótak. Fonták a hajukat, nevettek, kacagtak. -Ládd, nálunk nincs fájdalom, nincs bánat, nincs keserűség. Itt az igazság himnuszát fújjuk mindig. - Hogy jutok haza Sarkadra a Gyepestűi? - Hazaviszünk. Mán ötven éves vagy, mer minden nap egy év. - Én? Hát még csak most indultam el! - Lejár az idő, senkire nem vár. Pereg az óra a mennybe. Újévkor, egy év alatt milliók mennek el. De lesz egyszer majd egy emberi világ, ahol nem hal meg senki. Elvittek egy kertbe, ott gyönyörű gyümölcsök vótak. Mosolygó szőlők, nevető almák, csengő barackok. Jött egy tündérjány, fehír lovon. Tiszta fehír haja vót, a bokájáig ért. -Ehhez ne nyúlj hozzá - aszongya -, mer megöregszel! Na, idefigyelj! Adok egy almát, oszt soha többé nem hazudhatsz! Soha többé nem csalhatsz, nem lophatsz, és nem hazudhatsz! - Milyen alma ez? -Az Igazság almája. Leszállt. -Nekem adom, de még ne harapjál bele! Megcsókolt. Megfehíredett a hajam azonnal, mint az övé. -Látod? Én az Igazság tündére vagyok. Majd ha visszamísz az alfődi rónaságra, Békés-Bihar megyébe, mondd el, hogy hun jártál! Ha kapol valamit, becsüld meg! -Mi az? 244