Grin Igor: Jafi meseországban. Lakatos János sarkadi cigány népmeséi (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 27. Békéscsaba, 2000)

-De jó vóna egy darab kenyír! Minden kincsemet odaadnám egy darab kenyírír! Az olyan nagy boldogság, hogy többet ér mindentűi! Bekopogtat az ajtón, kijön egy szíp fiatal jány. - Mit keresel te, fényes vénnek a fia? -A boldogságot. - Hát nem a kincset meg az aranyat? Ha, ha, ha, gyere be! Ülj le! Elibe tett enni-inni valót. - Ettem, ittam, de boldog nem vagyok. Aszongya: - Gyere, csókolj meg, oszt boldog leszel. Ráborult a jányra, kizokogta magát. -Na gyere, elviszlek az apámnak a fényes palotájába. - Ne vigyél engem fényes palotába. Vigyél csak egy egyszerű nádfedeles házba, de boldogok legyünk! Megfogta a kezét, odaírtek az öreg remetéhez. -Na - aszongya -, visszajöttél? - Nem kell a kincs meg a vagyon, nem kell az arany! Boldog akarok lenni. Szétosztom a szegínyek közt, amim van. - Lásd, azír mondtam neked, hogy a tiszta szív mindig boldogság után vágyik. Nem a kincs után. Vannak harácsolok, és mindent elvesztenek. Főd alá kerülnek az arany miatt, annyira keresik. A te szíved legyen a felesígedé! Odament a felesígihe, megcsókolta, hazamentek. Mondta az atyjának: -Atyám! Boldog vagyok végre! -Ha, ha, ha, ha! Hát a másik fiam meg itt van - aszongya -, az meg nem boldog! -Nem kírek semmit, Atyám, csak annyit, hogy megéljek, egy kis töredéket adjál! Ránevetett a jányra: - Ölelő két karom neki a boldogság, minden vagyona a szívem. -Megértem, gyermekem - mondta az öreg szultán. Jött a másik fia, aszongya a fényes vín szultán: - Fiam, építs egy várat! 243