Grin Igor: Jafi meseországban. Lakatos János sarkadi cigány népmeséi (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 27. Békéscsaba, 2000)

-Nem ám, űk is el vannak átkozva. - Hogy mondhatsz olyat, hogy egy csúnya szerzetet vegyen el az én fiam? - Pedig meg kell tenni, ha azt akarod, hogy veled éljek! -Megteszem, anyám, megteszem! - Maradj itt, szolgálj engem, míg a fiam fel nem vált engem az átokbul, és meg nem kíri a Világboszorkányának aj anyát! Szolgált az asszony. Az ura minden tizenkét órában átváltozott királlyá. -Na, kedves atyám! Hogy induljak? - Itt van ez a sasparipa. Ülj fel rá, és a gondolattal irányítsd! Felült a fiú, de repült, repült, hetedhét országon át, tengereken, városokon, országokon keresztül, míg le nem szállt egy hatalmas nagy síkságon. - Ó - aszongya a sas -, itt vagyunk, de eriggy bejjebb! - aszongya -, de vigyázz, mer olyan ragadozók vannak, hogy megfognak! Tudom, hogy elbírsz a Világboszorkányával, csak arra vigyázz, hogy amikor bemísz, semmit ne fogadjál el tülle, se enni, se innivalót! Próbára tesz a janyáért. De, mikor odaérsz, elsőnek azt a csúnya janyát fogd meg, oszt csókold meg háromszor. -Én - aszongya-, azt a csúnya jányt? - Igen, meg kell tenned! - aszongya a sas. - Te ki vagy? - Én is tudós vagyok - aszongya a sas. Keresztülbuksengelt a sas a fejin, egy csúnya görbe orrú öregaszszony ült előtte, egy boszorkány. -Ládd, ki vagyok? Te Tengerkirályfi, én megvárlak. De, hogyha nem teszed meg, amit én most mondok neked, apád örökké el lesz átkozva! - Hát, megteszem - aszongya. Jöttek a sárkányok, az ötfejű sárkányok. A fiú kihúzta a csecse alól a kardot - a bal csecse alól -, szabta űket, szabta! Aki csak elébe ment, mindenkit leszabott! -Megyén befele, ott ül egy öregasszony, piszkálja a tüzet, az orrával piszkálja a tüzet. 233