Grin Igor: Jafi meseországban. Lakatos János sarkadi cigány népmeséi (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 27. Békéscsaba, 2000)

- Megkérdem tülle! Kezet fogott, a zsebkendőt gondosan eltette. Megyén, de mán még be se ért az elátkozott országba, mán ott osztán a vitézek, óriások jöttek ám elébe. A Világ tudósa küldte űket. Kihúzta a kardot, szelte űket, szelte űket: óriásokat, vitézeket, míg végtire egy tisztás helyre kiért. Hatalmas nagy fa vót ott, olyan, mint egy fél ország. Vót rajta egy olyan físzek, mint három ház. Felnízett a fiú. Olyan vírfagyasztó kacagást hallott, hogy majdnem megfagyott benne a szív. Elkezdtek hát a kígyók lefelé zuhogni, felé. A Világ boszorkánya, aki fent lakott fán, a físzekbe, hányta rá a kígyókat. - Nana, mamóka - aszongya -, a vendéget nem így illő megtisztelni! - Haha - aszongya -, mindjárt lent leszek! Buksengelt egyet, mindjárt lent vót az öregasszony. Kezet fogtak, mindjárt térdig jártak vírben mind a ketten. -Tudom, hogy vitéz vagy, tudom, hogy mir jöttél! Tudom azt, hogy azír a fiúért jöttél, akit a Világ tudósa - a másik, aki engem nem vett el, és ide átkozott - véd! - Én a jányokat elraboltattam, hogy a fiút visszavigyem. - Rendben van, visszaviheted, csak elébb meg kell, hogy öleljen a jány, mer másképp nem tudod visszavinni! Gondolta a fiú: -A kell nekem! Rögtön, abba a pillanatba, ahogy megölelne, egy füst lenne belőlem. -Hol van a jány? Ott vót. Mikor sírt, gyöngy hullt a szájábul. -Na, nem mondhatod, hogy nem szíp! - Na, gyere szívem szíp szerelme, váltsál meg, hogy csókolhassalak meg! Előkapta a fiút, ű meg megtörülte az arcát. A jány visszaesett, és elaludt. - Mamóka! Nem így beszéltük ezt meg! - Hohó - aszongya -, ha te gondolod, hogy vitéz vagy, én meg még nagyobb vagyok! De mire jössz velem? Kardra, birokra vagy buzogányra? 214