Grin Igor: Jafi meseországban. Lakatos János sarkadi cigány népmeséi (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 27. Békéscsaba, 2000)

- Szégyellnék veled - aszongya - birkózni, mer öregasszony vagy! - Na, gyere csak ki! Kiment. Annak a nagy fának a tetejin, ahol egy físzek vót, vót egy erdő. Kihúzott az öregasszony egy háromélű kardot. Látta a fiú, hogy ez még a vitézektűi meg az óriásoktul is nagyobb. Gondolkozott rajta: - Kihúzza-e ű is a kardot? - Próbáld meg, húzd ki! - aszonta. -Mamóka! Inkább tudod, mit mondok neked? Mutasd meg a fiút! Mer, ha nem mutatod meg a fiút, nincs mir harcoljak. Mán nincs sok, mán csak egy fél év van hátra. Egy nap egy esztendő. Örök rabságba marad a fiú. Bevitte egy szobába, egy gyönyörű szíp felsiges királyfi vót ott. Ránízett: -Te - aszongya - külországi vitéz vagy! -Az vagyok - aszongya -, felsiges királyfi. - Hát te tudod, hogy én királyfi vagyok? - Igen - aszongya -, mán vártunk! Az öregasszony haragosan becsapta az ajtót. - Na láttad? - aszongya - most űneki is a máját holnap megeszem aszongya - vagy elátkozom! -Rendben van! (Hát a vitéznek abba az időben egy nap vót egy esztendő.) -Na, jól van, öreg mamóka - aszongya -, én nem bánom! Minden kívánságod megadom! Csak azt az egyet kírem, hogy ihassak veled egy asztalnál. -Na, jól van, fiam! Megteheted! Kihozta hát a bort. A fehír borban vót az erő. Olyan, hogy húszszor annyi erő lett az emberben, mint ami vót. A pirosban meg vót a gyengeség. Az úgy elgyengítette, hogy felállni nem tudott. -Nesze, fiam! -Várjál csak, mamóka! Tedd le! Idd meg te a piros bort! Úgy gondolta az öregasszony, hogy úgyis elbír vele. Elaltatta a piros bor, elgyengült. 215