Grin Igor: Jafi meseországban. Lakatos János sarkadi cigány népmeséi (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 27. Békéscsaba, 2000)

A király gyászba húzatta az országát, kurrencsokat küldött mindenfele, hogy aki a két j anyát meg a fiát visszahozza, fele királyságát, a koronáját neki adja. Senki nem vót. Jelentkeztek a hercegek, bárók, gubernátos tisztek, válogatott cigánylegények. Senki se! Félúton mind elpusztult. Nem jött vissza egy se. Gondolkozott a király: -Istenem! Mennyi vagyonom van! Körüljárom ezt a várost, a szegínyek közt szétosztom. Megyén a király a városi szélín, de nem lovon, hanem gyalog. Mellette a testőrök, mind kivont lándzsákkal, kardokkal. Körülníz. Majd a város legutolsó végin, egy olyan putriforma ház áll, csak nagyobb, füstöl a kímínye. -Még ilyet nem is láttam. Nem is tudtam, hogy a birtokomon van. Hát, közel az erdő, szedek gallyat. Bevitte. Elég tágasnak látta a házat. Egy öreg nénike tüzelt. - Mit főzöl, mamóka? Aszongya: -Krumplihajat. Aszongya: - Hogyhogy krumplihajat? - Egyik nap a krumplit főzzük meg, másik nap a hajat. Király! Te király vagy, nem érzed át a szegínységet. Nagy dobbanást hallott a kunyhó előtt, belíp egy szíp daliás fiú. Mikor meglátta a királyt, megijedt. -Ne fílj tüllem, fiam! - aszongya - mondd csak el, mit hoztál? - Rőzsét. Úgy szoktam behordani a városba, hogy a gazdagok adjanak érte valamit. - Ó, ó, ídes gyermekem - mondta, elsírta magát. Rágondolt a fiára. -Adok én neked állást, vitézséget! - Király atyám, nem nagyon vállalok! Hallottam, hogy elvitték a fiadat. Elvitték a két jányodat. Látod, ha a te lelked tiszta lett vóna, és nem bántottad vóna azt a szegíny katonát, meg a rózsáért nem haragudtál vóna, másképpen vóna most! -Hopp - aszongya a király -, te tudol mindent! Fogjátok le, bilincseljétek meg! 208