Grin Igor: Jafi meseországban. Lakatos János sarkadi cigány népmeséi (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 27. Békéscsaba, 2000)

Azt is betették a börtönbe, a fiút. Neked - aszongya - bárd alá tetetem a fejedet! Ahogy nevetett a fiú, úgy hulltak le a kardok a fairül. Nagyon nagy vitéz vót, még a királyiul is, még az elátkozottul is hússzor nagyobb! -Ó, kedves felsiges király atyám! Ládd, én meg vagyok elégedve a szegínységgel is. Mennyi aranyod van? Nemhogy osztottál vóna a szegínyeknek! -Gyere ki a kertbe velem! Kiment a királlyal a kertbe. Ahogy nevetett, úgy hullt le a gyümölcs, mint mikor megírt, a farul. (Milyen erő vót ott!) - Mennyi aranyat kírsz, hogyha az első vitézemmel megmérkőzöl? -Sajnálok embert ölni - aszongya -, mer az én kezem olyan ártalmas, hogy ettül meghal akármilyen erős vitéz. -Ó, de a tudomány nagyobb, mint az erő! Tudod te, hogy a tudomány túltesz az erőn is? Előállt tiszta vírtezetben, hatalmas lándzsával. Aszongya: - Ládd, ládd király, milyen vagy? Minthogy segítenél magadon, meg a három gyereken, még viaskodol? Csapd ide azt a buzogányt, király! Odavágta, a tenyeribe, a buzogány szíjjelment. - Látod, most mán? Húzd ki a kardodat! Ha megvágod a kezemet, vagy a kardod megmarad, visszahozom a három gyereked! Ahogy belevágott, még a markolat se maradt a kézibe. Ahogy nevetett, a király úgy buskengelt le előtte. -Na látod, látod, király! Nem kellett vóna azt a szegíny katonát bántani, és befogni katonának! Mer most tinálatok kötéllel fogják a katonákat. -Igazad van! Sajnálom azt a katonát! Mit tegyek vele? (Bezárva tartották.) - Mer tudd meg, hogy az az én ídesapám! Ha nem engeded szabadon, én nem mondom, hogy bántok valakit, mer én mindig az igazság mellett vagyok, meg a szegínyek mellett, meg tisztelem az uramat, királyomat is! Engedd szabadon az apámat! Holnap hajnalban elmegyek hozzád. 209