Grin Igor: Jafi meseországban. Lakatos János sarkadi cigány népmeséi (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 27. Békéscsaba, 2000)

-Ezt a tollat lökd magad elé. Csak vigyázz, el ne aludj, mer most álmot fújnak rád! Tizenkét órakor hallatszott egy éneklés, hogy zengett tülle az öszszes birodalom. A fiú mán bukdosóit szegíny, mán mindjárt elalszik. Rebbengetett a levegő, a fák. Megfogta a tollat, előredobta - hát mán akkor elaludhatott! Reggel felébredt, lássa, megvan a gyönyörű szíp körte. -Nagyon megszerettelek - mondja a varázsló -, te tudol, de sajnos, mikor hazamísz, bezárnak. Én most elküldlek tíged az erdő kellős közepire, tizenkét órakor. Ott nyílik egy rózsafa. De ha a rózsábul egyet le tudsz szakítani, akkor ugyanannyi, mintha két próbát tennél! De gyönyörű rózsa vót, világított! Gyönyörködött a fiú benne, de a közelibe nem mehetett ám! A közelibe nem mehetett, mer olyan töviskek vótak rajta, hogy keresztülmentek vóna a kezin. Aszongya a táltos: -Ne ijedj meg! Ne ijedj meg! Ne gondold, hogy nem tudsz belűle szakítani! Hármat szakítsál! Egyet adjál oda, kettőt tegyél el. -Hogyhogy? -Csaktegyél el! - De, ha nem tudok a közelibe menni? - Figyelj csak rám! Nyúlj a nyereg alá! Onnen kiveszel egy kis tiszta szalvétát. Amikor mísz, és látod, hogy a rózsa át akar karolni, keresztül akar rajtad a tövis menni, lökd rá a fára! Ment a fiú a közelibe, a hatalmas töviskek mind fogták vóna körül. -Nálad van a szalvétám! Gyönyörű hármat levágott. Kettőt beletett szípen a zsebibe. (A két virág élesztő-forrasztó virág vót. Ha beteg vót, halálos beteg, meggyógyult. Ha meghalt, feléledt.) Egyet vitt be. -Megnyerted! - aszongya. Nahát, adott neki egy kis pici üveget. -Álgyon meg az Isten, eriggy békével - aszongya -, menjél! De, ha még időd lesz, gyere, nem foglak bántani! 205