Grin Igor: Jafi meseországban. Lakatos János sarkadi cigány népmeséi (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 27. Békéscsaba, 2000)

Felkerekedett nagy örömmel, megyén, vágtat visszafele. Amikor beérkezett mán a király országába, nagy diadallal várták. -Naposok, hetesek, szolgálók, köllerek, pincérek, szobajányok, elébem, terítsetek neki! - aszongya a király: - Na, fiam, elhoztad? -Elhoztam, felsig, az orvosságot! Három cseppet kell egy pohár vízbe beletenni, oszt meg kell inni. Belecseppentette a három cseppet belűle, abba az üvegbe csak három csepp vót. Megitta a királyné, teherben maradt. - Igazad van - aszongya -, kívánj királyságot, kívánj birodalmat! Egy másik országot adok. Aszongya: - Egyet kívánok, hogy a két jányodnak adjak egy-egy virágot! (Itt lett neki vége!) Kivette a két virágot, odaadta a két jánynak. - És nem adod nekem? - aszongya. (Mer űneki is vót, a királynak, Százéves jövendőmondója.) -Te király, te tudod, az a rózsa mit ér? Háromszor felér az országoddal! -Hogyhogy? - Ha egy beteghe hozzáérteted, meggyógyul. Ha halotthoz hozzáérteted, felkél. Ha a másik rózsát hozzáérteted a vasho, arannyá válik! - Hunnen hoztad te ezt a rózsát? - Na -, aszongya - várjál csak, fogd meg csak, azonnal verd bilincsre! Eltették a siralomházba szegínyt. - Ha meg nem tudod mondani, hogy hun van ez a rózsa, akkor karóba üttetem a fejedet, vagy életfogytiglani, örök börtönbe teszlek! Elhoztad a cseppet, de a rózsárul nem vót szó! - Hát - aszongya - ezt a rózsát én egy helyen leltem! (Nem mondhatta el, hogy a hétlábú táltos bögejcsikó mondta.) Telt-múlt az idő, az óra, a perc, a nap. Meglett egy gyönyörű szíp fiúgyerek. Nap vót a mejjin, hold vót a homlokán, kétes hajnalcsillag röpködött a hóna alól. Aranykereszt a kődökin, bruncikkard játszott a levegőben! 206