Grin Igor: Jafi meseországban. Lakatos János sarkadi cigány népmeséi (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 27. Békéscsaba, 2000)

-Lökd előre! Előrelökte, az óriások mind lehanyatlottak, elaludtak. -Na - aszongya -, most haladjál bejjebb - aszongya -, de vigyázz! Mer én oda nem mehetek be, mer engem elíget azonnal! Ha bemisz, az aranykeresztet nyújtsd át neki. De a hajat ne nyújtsd át neki! - Hát, mit csinájjak? -Majd ű próbára tesz tígedet, három próbára. Amikor bezárod magadra az ajtót, az öreg királynőnek a haját tedd le az ajtóba. Akkor bemenni nem tud senki se - aszongya. Bemegyen, lássa, hogy az elátkozott varázslónak olyan szakálla van, hogy a fődön húzza, a hajával be tud takarózni, olyan körmei vannak, mint egy-egy kard. Csattogtatta előre a fogát: -Még a neved sem tudom, te kis födi ember! Hogy mertél te bejönni ebbe a birtokba, országba, ebbe a királyságba? Mán rígen ettem embert, de hát adok én neked háromnapi próbát. Ha nem felelsz meg a háromnapi próbán, nyársra húzlak, megsütlek, oszt megeszlek! -Legyen! Megnyomott egy gombot, kinyílt egy szoba. Tiszta aranypaszomántos ágyak, heverők vótak benne meg függönyök. Bement, leült, gondolkozott. - Hogy létezik ez? Ez a sok szíp minden? -A vacsorát mindjárt megkapod! - mondta be egy hang az ablakon. A legjobb ennivalókat elibe tették. Megette a fiú, letette a hajat. Iccaka tizenkét órakor toporzékolásokat, üvöltéseket hallott, sárkányok mentek vóna be hozzá. Nem tudtak. Reggel felkelt, beletette a hajat a zsebibe. -Nahát, bejöttem hozzád, te Világ varázslója! -Tudom, mir jöttél, mir küldött tíged az a nagy gazdag király! Na azír, hogy küldjek a felesíginek egy üveg orvosságot. Nem beteg, tudom, csak fiút akar. Fiút akar - aszongya -, mer két jánya van. - Én nem bánom, megkapod az orvosságot, de holnap tizenkét órakor, van itt egy elátkozott tenger a kastély háta megett, nyúlik a vég203