Grin Igor: Jafi meseországban. Lakatos János sarkadi cigány népmeséi (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 27. Békéscsaba, 2000)

- Méltó vónék én egy királyságra? -Na, dehát, fiam, így nem mehetsz el! Adok rád királyi ruhát. És lovat, kardot. -Na, rendben van, felsiges király atyám! Merre kell menni? - Látod azt a tengerpartot? Lehet, hogy mire odaérsz, a ló kidöglik alólad. Adok neked aranyat, ezüstöt, ennivalót, és induljál el. Felöltöztettík. Ránízett a király: -Á, de szíp, derék dalia ez! Kardot vett, ment. Mendegél, erdőkön, mezőkön, sötétsígeken, királyi városon, brukkón, de sehun nem hallja hírit a három jánynak. Mán bizony ment egy éve. Letért az ösvényrül, lássa, hogy egy nagy márványtábla ki van téve az ösvényen, rajta egy halálfej : - „Erre az útra úgy lépjen akárki, hogy a halál ura házába líp be!" Meggondolta magát a fiú. Megyén, megyén, megyén, mikor beír egy nagy-nagy erdőbe. Lássa, hogy a sok emberfejek, koponyák ki vannak téve. - Hű - aszongya -, de rossz helyre tettem magamat! Mindjárt szaladnak testőrök lándzsával, lefogták a fiút. A lovat elvették tülle. Betették egy siralomházba. Vezetik a király elibe, lássa, hogy egy hatalmas király. Minden tiszta arany, ami csak létezik, minden szípsíg a palotájába van. - Ó, te keserű életű gyerek, hogy jöttél erre az útra? Vót másik út is! - Erre jöttem! De öreg vagy mán, királyatyám! - aszongya. -Bizony, bizony, háromszázhatvan éves vagyok mán! Na, de fiam, mielőtt meghalsz, lefürösztelek. Mer nálunk az a szokás, hogy aki idetér, megöljük, hogy a termísek szebbek legyenek, itt a környíkbe! Elvitték, lefürösztötték a fiút. Meglátta a nyakába az amulettet a fürdőmester. Felszaladt. - Kedves felsiges király atyám! Ennek egy aranyamulett van a nyakába. - Vedd ki, hozd ki- aszongya. Nem azír, hogy kíváncsi vagyok rá, mi lehet benne! 155