Grin Igor: Jafi meseországban. Lakatos János sarkadi cigány népmeséi (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 27. Békéscsaba, 2000)

-Na, add ide az amulettet, apám! Megcsókolta. Hát te betyárfővezír vótál? -Az, fiam! - Hát azzal a pízzel meg kinccsel mit csináltál, amit raboltál? - Szétosztottam a szegínyek közt, fiam! -Na, holnap hajnalban elindulok, apám! Akkor odaadta az amulettot, beletette a fiú nyakába. Elővett egy szűrbül egy öltöny ruhát. De mán foszladozott vót. -Ez, fiam, minden vagyonom, neked adom. Na, térdelj le, fiam! Ráadta az áldását. Eriggy fiam, Isten hírivei! Hajnalodott. Nagy folyón kellett a fiúnak keresztülmenni. Ment a folyón a hajóval. Úgy, hogy kiszállt közben, lűtt vadat, megsütötte. Ment. Hát hova érkezett ű? Egy nagy-nagy királyi országba. Egy nagy hajóállomáson meglátták a fiút a kis tutajon, odamegy elébe egy ríszeg kapitány. - Ugyan, ugyan, Istennek szent gyermeke, hogy jöttél ebbe az országba? Aki ide bejön, innen nem mehet ki. - Mir? - aszongya. -Hó, mer itt, ebbe az országba olyan bánat van, hogy a király jányát elrabolták. Mind a hármat! Aki ide bejön, és nem állja meg a helyit, karóba ütjük a fejit. De még visszafordulhatsz, adok időt. - Istentül - aszongya - áldott a főd, mindenütt! - Kösd ki - aszongya - a kis bárkádat! Fogta magát a fiú, kilépett a bárkábul, ránízett a révkapitány: -Elég szálas ember! Elég jóképű is - aszongya. (Herceg anyja vót, az apja betyárfővezír vót.) Vezetik a király elébe. -Hohó - aszongya -, Istennek átka! Hogy tehetted ebbe az országba a lábadat? Hunnen jöttél? Hiszen az összes világon tudják, hogy aki ebbe az országba bejön, az élve innen ki nem megyén! - Hát én eljöttem, felsiges király atyám, hogy világot próbáljak! - Megpróbálhatod. De az életed akcióba adjuk. - Mire fel, felsiges király atyám? -Abba - aszongya -, hogyha el nem mísz, a három jányomat felszabadítani, akkor a fejedet veszem, de hogyha felszabadítod a három jányomat, akkor pedig király leszel! 154