Grin Igor: Jafi meseországban. Lakatos János sarkadi cigány népmeséi (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 27. Békéscsaba, 2000)

-Igazad van - aszongya. Hozzál nekem valami ennivalót! -Jaj, szaladok, papa, rögtön! - Hozta a hideg sültet, a kalácsot. Evett, evett, aszongya: - De bort nem hoztál! - Hozok azt is! Vitte a bort. Ivott. -Ne búsulj a kis húgodért - aszongya. Nem fogja elvinni. Az ördögöt küldi a Világboszorkánya, hogy add oda a húgodat. De majd én ott leszek benn. Mán két év letelt. Egy év múlva megjelenek itt. -Ne menjél el, öreg, jó kódus - aszongya -, hát hogy mennél mán el! Aszongya: - Itt tartalak én tígedet, és enni-innivalód lesz. - Itt - aszongya -, vót egy kocsigarázs, itt van egy kis szoba, oszt ide akarok letelepedni. Ment is szegíny, öreg kódus. Eljött a harmadik év éccakája, jönnek a kisjányért. Dübörög, zeng, villámlik, csattog, sötétség van. Beszól egy hang: -Egy! Kiszól az öreg kódus: -Egy az út, amelyiken eljöttél! Aszongya: -Kettő! - Kettő, amelyiken visszamísz! -Három! - Ki látott mán háromkerekű talyigát? -Négy! -Négy, az mán rendes! - De hát nem akarod kiadni a kisjányt? -Hogy adnám én ki a kisjányt neked, mikor nem arra egyeztél, ami a tiéd, hanem a máséra. - Ó, rendben van, öreg, vén kódus, tudom én, hogy ki vagy? Tanálkozok én még veled, mer te az öreg kódus ruhájában vagy. - De hát menj vissza! -De holnap tizenkét órakor visszajövünk vagy húszan. Ha nem adjátok a kisjányt, szétszórjuk az összes palotát, kastélyt. Elment. 147