Grin Igor: Jafi meseországban. Lakatos János sarkadi cigány népmeséi (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 27. Békéscsaba, 2000)

Kijött a jány a kastélybul, kijöttek az ordináncok, a szolgálók, a köllerek, meg királyi trázsák, őrszemek. A jány szípen kihúzta a bal csecse alól a varázspálcát, ráütött a palotára, egy aranyalma lett. - Ne fílj, ahim ezt az almát feldobod, palotád lesz megint. Elindulnak ketten, jönni hazafele. Nagy boldogan a jány megcsókolgatta. Hazaértek, az anyja szaladt elébe, megcsókolta. -Jaj, ki ez a szíp királyjány fiam? Aszongya: -Afelesígem! -Nízd meg csak húgodat! Mikor meglátta a kisjányt, ragyogott, szikrázott, mint a napfény. A fiúnak lett nagy bánata. A kishúgom, oda kell adni három év múlva. Ej, hogy kell odaadni? -Na, mindegy - aszongya -, esküt tettem, mer úgy tudtam megmenteni a menyasszonyomat! Hát, három év, az három év, nem egy óra! A fiú ült kinn a verandán. Nagy kastélyuk vót nékik. A jány bent aludt. A kisjány játszott kinn a verandán, aranyfürtös hajai vótak. - De szíp, oszt oda kell adni! -Nahát, eriggy, oszt te is aludjál! Hát a fiú, Feketehold fia, lement a kert hátuljára. (Ű is király vót.) Feketehold király ott sétál. Ott vannak narancsfák, datolya-, fügefák, mindenféle gyönyörű bokrok. Odamegy, a bokrok alatt ott fekszik egy csomó rongyváz. -Jó Isten! Hogy kerülhetett ez ide? Rongyváz vagy ruhadarab ez? Megmozgassa a lábával, hát felül egy öreg kódus. -Hehehe, Feketehold fia - aszongya -, neked így illik király létedre a szegínyt bántani? -Jaj, bocsásson meg! - aszongya. Nem tudtam, azt hittem, hogy rongyváz. Egy királynak jobban meg kell tisztelni, több tisztelet kell, legyen egy nagyobb tudású emberbe, mint egy kicsibe. 146