Grin Igor: Jafi meseországban. Lakatos János sarkadi cigány népmeséi (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 27. Békéscsaba, 2000)

-Ó, szívem szíp szerelme - aszongya a jány -, sajnos nekem okosan cselekedtél, magadnak meg bánatot okoztál! - Mir okoztam vóna bánatot? - aszongya. -Sajnos odaadtad, amit nem tudsz! - Ó - aszongya -, mindent tudok! -Nem tudsz mindent - aszongya. De ide figyelj - ahogy jött ki, a gyémánthaját húzta maga után, sírt a jány -, sajnálom, amit odaadtál! Oszt gyönyörű briliáns gyöngyök hulltak a szemibül. - Szívem szíp szerelme, vesd le a subádat, add ide, vagy a dolmányodat, és fordulj el! - Ó, szívem szíp szerelme, úgyis az enyim vagy! Levetette a királyi dolmányt, odatette. Kijött a jány, megcsókolta. Hát, mikor megyén befele, lássa, hogy ezek is meg vannak változva, nem olyan a színük, mint ahogy ű látta űket. Látta, a palota se olyan fekete, olyan rossz, mán gyönyörű márvány, fehír márványpalota, rózsák nyílnak a fal köré. -Jaj, de gyönyörű minden - aszongya. Elnyomta az ídes álom a fiút. Lerogyott a jány mellé, ahol hevert, elaludt. Álmába megjelent neki az anyja: - Kedves fiam, te Feketehold fia, mer apád a Feketehold. Iccaka jár. Sajnos odaadtad a kishúgodat a Világboszorkánynak! A fiú csodálkozott, megrázkódott. Aszongya: - Anyám!- aszongya. - Nem, szívem, csak álmodban láttad anyád! - Hát hogy? - aszongya. - Édes szívem szíp szerelme! Te fogadalmat tettél a Világboszorkánynak, hogy odaadod azt, amit nem tudsz. -Ja, egy kishúgom is született! (Nem tudta, hogy egy húga született.) A fiú olyan beteg lett, hogy három napig nem tudott felkelni. Na, mindegy! - De hát - aszongya -, jössz velem? - Megyek! 145