Grin Igor: Jafi meseországban. Lakatos János sarkadi cigány népmeséi (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 27. Békéscsaba, 2000)

- Na, oszt most mit teszel? - Neked adom, amit nem tudok otthunrul. -Na, nem baj, nekem adtad esküvel. Majd megtudod, hogy mirül nem tudsz otthon. - Én mindenrül tudok. - Na most, hogy a menyasszonyod ide bezárat minden este, hogy ne tudjad te iccaka megközelíteni, amikor megváltozik. Mer a te menyasszonyodnak nem három szarva van. Egy gyönyörű, nagyon gyönyörű szíp királyjány. - Mir van három szarva? - Mer elátkozta - aszongya - a testvírem, a másik Világboszorkánya. Igen, megátkozta, mer nem hittak meg keresztanyának. Tudod mit? Rakjál egy nagy tüzet! Nízz csak ki az ablakon! Gyönyörű nagy kék tó vót, víz. Ragyogott, szíp tükre vót. - Rakjál az erdő háta megett egy nagy tüzet. És hónap este tizenkét órakor jön a menyasszonyod, valóságosan fürödni, leveszi azt az átkozott bűrt, meg a szarvat, oszt lökd rá a tűzre, hogy ne tudja viszszavenni! -Jól van! - aszongya. Kiment a fiú - nappal kiengedték, csak este zárták be, hogy ne lássa a jánynak a vetkőzísit, őtözísit, meg átváltozását a rendes színének. Rakott a fiú nagy, hatalmas tüzet. Nagy, erős tüzet, nem látszott az erdőtül. Hát egyszer lássa, jön a menyasszonya, három testőrrel. Fogták rajta az aranyleplet, úgy hozták. -Na - aszongya a három testőrnek -, álljatok félre! Levetette az aranyleplet, anyaszült meztelen lett. Akkor keresztülbuksengelt a fejin, a bűr levállott rulla, három szarvával. Látta a legíny, hogy húzza a gyémánthaját. Aranyfoggal, ahogy nevet, rózsa jön ki a szájábul. -Jaj, de szíp, Istenem! Belement abba a kék tóba. A legíny odaszaladt. Mikor lekapta a bűrt, megkapta az ű két segídje, erős két nő. Összegobalyoztak. Kiszakította kezükbül, eldobta űket. Odaszaladt, a tűzhö, rálökte a tűzre. Olyat ordított, olyat bömbölt az elátkozott bűr, hogy meghasadt a fákon a levél, megszakadt a fák gyökere! Megígett a bűr, a jány ott vót a tóba, nem tudott kijönni. 144