Grin Igor: Jafi meseországban. Lakatos János sarkadi cigány népmeséi (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 27. Békéscsaba, 2000)

hogy külön alszol! A hegybe van egy elátkozott barlang, és csak abba aludhatsz! - Mir - aszongya - a kardom köztünk van! - Egy iccaka engedtem meg ezt neked. Tovább nem engedhetem meg. (Mer a nő változott minden harmadik hónapba rendes királyjány színibe, mer el vót átkozva.) Nízte, nízte, aszongya: - De furcsa! Három szarvad van a fejed tetejin - aszongya. - Én így vagyok elátkozva. Na, megengedte neki, elment. A fiúnak vótak testőrei, letették a hegyi barlangba. Ott ült a fiú. Reggel kiengedték, szórakozott a jánynyal. Látta, hogy tiszta aranypaszomántos a ruhája, aranydolmány van rajta. -De szíp - aszongya -, az arcát úgy látom, mintha királyjány vóna, csak a szarva roncsa el! Na, mán eltelt egy hét, két hét. Megyén este megint, az ordinánc helyett megjelenik egy öregasszony, hatalmas vasorrú bába -Hehe, te, Feketehold király fia! Sok vagyona, sok pínze van apádnak, de innen a fejedet nem viszed el! - Ki vagy te, kedves öreganyám? -Én vagyok a Világboszorkánya. Hét év múlva jobb lett vóna, ha visszajöttél vóna. Mer itt maradtál, ebbe a félévbe meg fogsz itt halni! - Hát ne mondj mán ilyet, inkább elmegyek! -De mán szavadat adtad, nem mehetsz el! Én mondok neked valamit. Felnyerheted, ha azt, amit otthun nem tudsz a háznál, nekem adod! Aszongya a boszorkánnak: - Ugyan mirül nem tudok? Tudok anyámrul, tudok apámrul, van két testvírem. -De - aszongya - amirül nem tudsz! - Hát, én nem bánom! -Na, esküdj meg a kardod markolatára! Vágd meg a kezed, ereszd leavíredafődre! Lecsurgatta a kezirül a vírt, és akkor a kardjára megesküdött. 143