Grin Igor: Jafi meseországban. Lakatos János sarkadi cigány népmeséi (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 27. Békéscsaba, 2000)

Csapott egyet a pálcájával a Tündérkirálykisasszony, mindjárt lángok törtek elő a fődbül! Lángok, meg parazsak jöttek elő a fődbül, olyan hatalmas vót a csapása. Varázspálca vót nála. - De hát - aszongya - távozz! Menj le a negyedik birodalmamba! Lement. Hát a boszorkány felült a seprűre, el is tűnt. - Felvezették a lovát. Nagyot nyerített. Ahogy nyerített, a tűzszikrák pattogzottak felfele. -Kedves gazdám! Nem tudsz elmenni! Ülj a hátamra, engedd meg, hogy megközelítsem a Világ boszorkányát! Felült a táltos hátára a fiú, a Tündérkirály jánya a pálcát azonnal magáho vette. - Szívem szíp szerelme! Ne bántsd a lovam! (A lovát is el tudta vóna égetni a Tündérkirály jánya, egy parázsnak vetette vóna.) A birodalombul kirepültek, ott vót a boszorkány egy kunyhóba, csontvázakbul vót összerakva, embercsontvázakbul a kunyhója. Ránízett: -Hohó! Puff! Csapott egyet a pálcájával, mindjárt elvágta a seprűt alatta, elégett a seprű. Leesett a fődre, szaladni akart. Keresztülbuksengelt a fejin, mindjárt lett belüle, a Világboszorkányábul egy őzike! De bizony ám! Aszongya a ló: -Csak hagyjad! Csak hagyjad! Hadd meneküljön, úgyse menekül soká! De azért vigyázz, mer mindjárt keresztülbuksengel magán, sasmadárrá válik, és akkor elrepül a tengerhe, oszt meg hallá válik, és akkor nem tudunk vele menni! Kilövelte hát a száján a tüzet, a lángot okádta a háromlábú táltos bögej csikó. Az öregasszonybul egy nagy fekete füstfelhő vált, és szíjjelment. Azon a környéken nem termett semmi. - így van jól, kedves gazdám, mer nekünk kell bosszút állni, és neked továbbállni. Na most, hogy akarod? 134