Grin Igor: Jafi meseországban. Lakatos János sarkadi cigány népmeséi (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 27. Békéscsaba, 2000)

Aszongya: -Visszamegyek, elbúcsúzok a Tündérkirálynőtül. -Mindegy, kedves gazdám! Ha te fel akarod Világszíp Helént keresni, csak idáig tudok veled menni! Olyan, hogy a napra lehetett egyszer-kétszer ránízni, de Világszíp Helénre nem lehetett. Az emberen égett a nap, olyan szíp, sugárzó szípsíge vót. Az még a Tündérkirály jányátul is több vót! Akkor visszament, megcsókolgatta. Aszongya: - Nem veszem el tüled ezt a pálcát, pedig a karod egy világot is legyőz! Olyan, hogy ezredeket pusztít, királyokat, hadseregeket ölsz meg vele, meg becsületet szerzel. -Jól figyeld meg ezt, Kócimbor! Ha elhagyói, az átkom megfogan, és akkor le fog gyökerezni a lábod, mint a fa gyökere, és nem tudsz sehova se menni. És vad futók futnak be majd tígedet. -De visszajövök! De nem gondolta a fiú, hogy mi van, hogy nem tud visszajönni! Majd felültek a lóra. Akkor látta, hogy ez a világosság, ez egy olyan két cédrusfa, két kapufélfa, a felhők kapuja, és a rózsák világítottak rajta, aranyrózsák vótak. Akkor nízte meg. Megcsókolta, felült a táltos bögejcsikó hátára, visszament az anyjáho, apjáho, húgáho. - De hát akkor kedves anyám, kedves apám! Most man nyugodt vagyok! - Igen, igen, fiam! Nyugodt lehetsz! Vigyázz fiam, hogy az eskü, az átok meg ne fogjon! Ha szívbül esküdtél, oszt nem veszed el, míg fiatal vagy, akkor végedre járnak! -Atyám, ide figyelj! Nem könnyen fílek! -Fiam! A Tündérország birodalma nagy. A Tündérkirály hatalmas. Ha elégetted a Világboszorkányát is, de még fíljél! Ült a fiú egy nyitott nagy teraszon. Mesélt az apjának, anyjának. -Nagyon boldog vagyok, mer így világot láttam, meg egy Tündérországot. Lássa, hogy az aranyfenyvesre rászállt egy kis aranygalamb. - No nízd csak, egy kis aranygalamb, egy levél van a szájába. 135