Grin Igor: Jafi meseországban. Lakatos János sarkadi cigány népmeséi (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 27. Békéscsaba, 2000)

- Elmísz innen, oszt megtalálkozol Világszíp Helénnel. (A még a világszíp asszonynál is szebb vót a Világszíp Helén.) És ott fogsz rekedni, mer ott olyan ereje van Világszíp Helénnek a hegyen, hogy a szípsége odavonz magáho, és odaszív. Onnen még nem jött el senki se. A fiúnak szeget ütött a fejibe. - Világszíp Helén. Ettül a Tündérkirálynőtül is szebb ez? Na, mindegy - aszongya -, engedd be a lovamat! - Ha megesküdöl - aszongya -, beengedem a lovadat. Tudta a fiú, hogy nem tud mit tenni. Fogta a kardját a kézibe, akkor a bal csecse alól kirepült az elevenkardja. Ennek a fiúnak is nap vót a mejjin, hold a homlokán, kétes hajnalcsillag repkedett minden hajnalba a hóna alól. Aranykereszt vót a köldökin. -Megfogta a kardját, aszonta: - Kócimbor, vágd meg a kezedet! Megvágta. -Az enyimet is - aszongya! Megszerette a jányt, rögtön megcsókolta. - Saját víredre és víremre esküdj meg! Megesküdött. -A ló bejött. Levezették. (Hát egy Tündérkirálynőnek ne lett vóna világhírű istállójai?) Levezették. Az örömasszony sétált. -Mondd meg mán, szívem szíp szerelme. Én a tied, te az enyim, ásó-kapa meg a nagyharang válasszon el egymástul. Mir ideges ez a Világboszorkánya? - Nem tudom - aszongya -, nem jót sejt. -Ne fílj, tudod, hogy mán a szerelmem miatt mán a hatalmadba vagyok, te meg az enyimbe. - De így a bölcsességünk ugyanegy akkor! - aszongya a Tündérkirálynő. (Gondolta a fiú: - Várjál csak!) -Távolítsd el az öregasszonyt innen! Aszongya a Tündérkirálynő: -Jövendőmondó, távozz! -Tündérkirálynő! Én nem enmagamat filtern, tígedet! (Pedig oszt nem bántotta a fiú.) -Elmísz! 133