Grin Igor: Jafi meseországban. Lakatos János sarkadi cigány népmeséi (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 27. Békéscsaba, 2000)

- Ülj hát akkor a hátamra! Megindult hát menni, mendegélni, erdőkön, mezőkön, ligeteken, roppant nagy sötétsígeken, királyi városokon, királyi brukkón. Ment, mendegélt. Aszongya a ló: -Kedves gazdám! Leszállok egy kicsit, megpihenek. Alkonyodik. Mer nappal van, nem látod még a sugarat. Legelészett a háromlábú táltos bögejcsikó. - De - aszongya - vigyázz! Mer hatalmas sárkányok meg szörnyetegek őrzik a bejáratot a Tündérkirály janyánál. - De hát - aszongya -, én nem fílek tülle! - De vigyázz, mer nála van a Világ Jövendőmondó boszorkánya. Álomport fúj rád, és akkor elalszol. Hát, aszongya: - Nem olyan könnyen fílek én attul se! - Itt még nem lehet bajod, ha itt leszállunk, és elalszol. De bejjebb ne menj! Gyújtsd meg ezt az erdőt parázsnak, mer éhes vagyok! aszongya a háromlábú táltos bögejcsikó. Meggyújtotta. Lángolt az erdő. Avval táplálkozott. A tűztengerrel meg a parázzsal. A fiú meg leült egy fa tövibe, gyönyörködött: - De szíp, én még ilyet nem láttam - aszongya. Látta, hogy gyönyörű gyümölcsfák vannak, mosolygó szőlők, nevető barackok. - Eszek mán belűle! Evett. A ló szípen lelegelte a tüzet, ahogy égett az erdő, meg a parazsat. De a fiúnak a lova megmondta, hogy ne menjen bejjebb, mer ha bejjebb megyén, akkor baja lesz. Látta a fiú, hogy arany szederindák futnak a fődön. -Hű! - aszongya. Én még ilyet nem láttam! Juj, de gyönyörű! (Nem kellett volna hozzányúlni a fiúnak!) Ment. Ahogy futott a szederinda, az arany szederinda, lássa, hogy aranyrózsák is futnak a fődön. Ment, ment, ment, bejjebb, bejjebb, ahuva nem szabad lett vóna! Mán mehetett körülbelül egy fél kilométert, mikor gyenge álom fogta el a fiút. De a lova az csak ment az erdő 130