Grin Igor: Jafi meseországban. Lakatos János sarkadi cigány népmeséi (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 27. Békéscsaba, 2000)

Eljött a tizenkét óra. Felült az apja a lócára, felszállt a fiúval a levegőbe. Lássa Kócimbor, hogy az egész ég alján egy gyönyörű, ragyogó csillag, remegve le, meg felszáll. - Kedves fiam, mi lehet ez? -Atyám! Megtudom! - De fiam, nem mehetsz el! Azér nem mehetsz el, mer ott bajod is eshet. -Nincs az az ország, világ királya, akitül megijedek! Velem született bruncikkardom van, tehát atyám, elmegyek! - Erre, fiam, gondolkodási idó't kell, hogy adjak neked. -Atyám! Három nap, három esztendő. - Három napig gondolkozzál rajta, de ne szomorítsd el a lelkemet! Fiam! Hátha még valami Pokol dolog van benne vagy valami ördöngösség? -Atyám. Avval is leszámolok! - Neked mi a számításod? -Az, atyám, hogy elmegyek! -De fiam, magad nem mehetsz el! Nincsen lovad se! Fel tudsz szállni itt a kertbe, de a hosszú úton kifáradsz. -Jól van, atyám! Hát akkor, hogy? -Na, fiam! Látod ezt a kis kunyhót? Itt van kint egy ganéjdomb. Eriggy, ott van egy kantárfej. Vágd födhö, de meg ne ijedj, fiam! Megy a fiú. Ráníz. A ganéj dombnál van egy kis kantárfej. (Hát ű még nem tudta, hogy a világnak vannak csudái, és vannak csudájai!) Megfogta, födhö vágta. Hát a lovábul táltos bögejcsikó lett belüle. Minden szál szorin egy-egy aranycsengő csengett. Rögtön felszállt a fekete felhőkbe. Kijátszotta magát, keringett az ég körül. Leszállt. -Na, kedves gazdám! Indulni akarsz. De amit te láttál, az a Tündérország kapujának a sugara. Messzi van! Hogy menjek veled? Úgy, mint a szél vagy a gondolat? Ülj a hátamra, megteszem veled a próbát. Felült a fiú a hátára. Felvágta a fekete felhők járásába. Mikor jött lefele, kiugrott alóla. Mikor le akart érni a fődre, aláugrott. - Megijedtél, kedves gazdám? - Ó, dehogy ijedtem! Most láttam anyámat, fűzött a tűbe. 129