Grin Igor: Jafi meseországban. Lakatos János sarkadi cigány népmeséi (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 27. Békéscsaba, 2000)

Szaladt a húga, beleugrott a nyakába, megcsókolta. Csókolta a bátyát. - Kedves bátyám - aszongya -, oda vótál! Hátúrul megveregették a jánynak a vállát. Jött az Aranyág királyfi, akkor mer csak előbújni. - Ó, bocsásson meg, felsiges király. Hát maga hogy jött ide? Aszongya: - Aranyág királyfi vagyok, megkírem a kezét magának! - De szegíny szülőknek a gyereke vagyok! - Nem számít - aszongya. A boldogság nem a gazdagságon múlik! A pínz csak a szegínységet pótolja, de boldogságot nem ád. -Na, üljön le ide mellém, erre az aranylócára. Ráültek, mind a hárman mentek hazafele. A kis húgát férhe adta, elvitte az Aranyág királyfija. Akkorára meg született neki egy fiúgyermeke. Olyan, hogy eleven karddal játszott a levegőbe. Ha meglátta az apja, könnye kihullt. Az anyja kírte tülle: - Látod - aszongya -, most látod, mán kedve van egy kicsit, játszik a viharral a fiad. Megcsókolta a felesígit. A fiú jött be tiszta aranypántos, aranypaszomántos kabátba. Megcsókolta a felesígit az apja, aszongya: - De hát, kedves gyermekem, hogy létezik az, hogy minden íccaka te kijársz, és a levegőbe felszállsz, az eleven karddal játszol? -Kedves Atyám! Hidd meg, hogy nem tudok megmaradni. Nemcsak a vitézségem miatt, hanem minden tizenkét órában, az ég alján egy hatalmas arany csillagsugarat látok, és azon vagyok elbámulva. -Kedves gyermekem! Nem jónak a jele, ha te minden iccaka kimísz, hiszen kedves gyermekem, nem biztos az, hogy az mind csillagfelhő, lehet az, fiam, például egy rossz látomás is! -Nem, apám! Nem lehet rossz látomás, amit én látok, mer aztán mindig elalszok. - Na, kedves fiam, akkor én is felmegyek. - Ülj rá az aranylócára, kedves apám, és ha tizenkettőt üt az óra, gyere fel velem a levegőbe! 128