Grin Igor: Jafi meseországban. Lakatos János sarkadi cigány népmeséi (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 27. Békéscsaba, 2000)

Megették a birkát a sárkány, meg a jány, meg a fiú. -Na, kedves testvírem! Mi az óhajod - kírte a jány -, mielőtt még a sárkánnyal viackodásra nem dűlsz? -Hát az vóna az óhajom, minekután ilyen fáradt vagyok, hogy szeretnék egy éccakát aludni, hogy erőre kapjak, és utána kardra megyünk. De hát akkor mán majdnem három évig itt vót a jány. A sárkány még felé sem mehetett! A fiú elment, elaludt. A jány meg odament, szípen simogatta a sárkányt. -Kedves szívem! Mondd meg mán, miben van az a nagy erejed? Hát, ha nem is tudtalak eddig megszeretni, de a vitézségedért megszeretlek. A sárkány nem gondolta, hogy szagot vesz, hanem aszongya: - Hát tudod, miben van? - aszongya. Egy arany lopótökbe. - Hun van az az arany lopótök, hogy még aranyozzam be! - Itt van - aszongya - a kert hátulján. Aszongya: Ha valaki szíjjeldarabolja, én meghalok. - Ó - aszongya -, inkább hónap bearanyozom. Álomport tett a sárkánynak a borába, elaludt a sárkány. Reggel felkeltek. Ment be mindjárt a testvírihe, mindjárt csókolta. - Kedves testvírem, hozok neked enni-inni, egy arany lopótökbe van a sárkánnak az ereje. -Nahát - aszongya -, amikor én összemegyek vele harcolni, te meg az arany lopótököt darabold szíjjel! -Akkor, kedves sógor, mire jössz velem most? Kardra, birokra, vagy buzgárra? Aszongya: - Most menjünk buzgárra. Kardozni kardoztam mán. De hát, akkor összementek, buzgárra. De bizony akkor úgy odakorcolt a sárkány, hogy a fiú, Kócimbor, megrogyott. Feltápászkodott, ű is odavágott a sárkánnak. A jány meg szaladt a kert hátuljáho. Szaladt gyorsan. Megkapta az arany lopótököt, leszakította, nem tudta szétvágni, nem vót kés nála. Rátaposott. Rátaposott. A sárkánnak fekete füst, láng a fejin, száján, fülin jött kifele. Lehorpadt. A fiú odament, oszt a buzgárral szétverte a huszonnégy fejit. 127