Grin Igor: Jafi meseországban. Lakatos János sarkadi cigány népmeséi (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 27. Békéscsaba, 2000)

De hát, akkor felvitte, aszongya: -Felsiges király atyám, nekem nem kell a királyság. Itt a felesíge. De nem tudom, hogy maga milyen alapon jött oda. Én magát nem láttam! - mondta a jánynak. A jány, ahogy ránevetett, rózsa hullt a szájábul. Ráborult, gyöngy hullt a szemibül. - Ó, ó, te szegíny ember - aszongya. Tudom, hogy olyan szegínyek vagytok, hogy egyik nap a krumplit, másik nap a haját főzitek meg. De ide figyelj ! Amír felnyertél, megjutalmazlak. - Aszontad, hogy megjutalmazol. Akkor egy kírísemet teljesítsél! - De kérdés, hogy mit kírsz! - Esküdj meg, hogy megadod az egy kírísemet. Letérdepelt a jány, megesküdött neki. Aszongya: -Teljesítem az egy kírísedet! Gondolta, hogy sok aranyat, sok briliáncsot, gazdagságot, vagyont kír. -Nem - aszongya -, egy óhajom van, hogy legyél a felesígem! - Ó, ó, te buta! Úgyis a lettem vóna - aszongya. Kírjíl egy másikat! Kírjíl anyádéknak annyi vagyont, amennyit csak kívánsz! -Nem - aszongya -, nem kírhetem, mer én tíged szeretlek! -Na, mindegy! Iparkodjunk hazafele hozzátok, mer megszületett egy kis húgod és - aszongya -, jön a sárkány, elrabolja. - Hogy mondtad, hogy kishúgom született, és a sárkány elrabolja? -Sajnos! Ha egy félórát késel, akkor mán el is rabolta! De hát majd meglássuk. Na, hoci a kezedet! Megfogta. A jánnyal együtt a fiú felemelkedett a levegőbe. A királynő meg könnyes szemmel integetett utánuk. -Legyetek jól, és íljetek boldogan! Jön hazafele. Hát, amint megérkezik, ott van a kis házikó, az anyja leborulva sír, meg az apja. -Jaj, fiam! -Anyám! Mi történt? -Jaj, Kócimbor! - aszongya -, Kócimbor! Nagyon szíp kis jány született! Gyémántfoggal, gyémánthajjal. Aranykereszt vót a köldökin, 123