Grin Igor: Jafi meseországban. Lakatos János sarkadi cigány népmeséi (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 27. Békéscsaba, 2000)

- Hát - aszongya -, a ki lehetett? - Nem tudom, de nagyon szíp vót. Felment a palotába. -Na jól van, király atyám, mindegy! Menjünk be abba a szobába, ahol a felesígivel élt maga! Bement abba a szobába, körülnízett, megnízett mindent. Látta, hogy ott van egy aranykorbács felakasztva a függöny mellett. - Ez a korbács kié, felsiges király atyám? - Hát - aszongya -, gyerekem, ezt valamikor, ríges-rígen egy öreg bűbájos ember adta nekem. -Adja azt nekem ide! Odaadta a háromágú aranykorbácsot. -Na, kedves király atyám! Úgyse jövök vissza, mer a maga felesíginél szíjjeltíp az a másik halott. -Amit enni-inni kírsz, gyerekem, szivart, kártyát, fiam, mindent megadok! Itt a kártya, oszt kártyázzál! Bement a fiú. Magára zárta az ajtót, leült. Eljött hát a fél tizenkettő. Reszketett a főd, a fal. Olyan üvöltés vót, hogy hulltak lefele a vakolatok. A fiú csak kártyázik. Szíp nyugodtan iszogat. Felkel hát a nő. Tiszta gyémántfoggal, gyémánthajjal született. Aranyhajjal az egyik, a másik gyémánthajjal. Szaladtak neki. Puff! - odavágott a háromágú korbáccsal. A fekete bűr lehullt rula. Olyan vót, mint a hó, a királynő. Aszongya: - Kedves, drága fiam! Űt is váltsd meg - aszongya -, az unokahúgom! Odavágott annak is, lehullt az elátkozottság. Megyén, kinyissa az ajtót. -Tessék! Viszi be a királynak. A király leborul elé: - Kedves fiam, a fele királyságom a tiéd! Azt se bánom, ha szegínynek maradok is, csak lássam meg az igazi boldogságot, fiam! Igaz, hogy a vagyonér nősültem meg. 122