Grin Igor: Jafi meseországban. Lakatos János sarkadi cigány népmeséi (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 27. Békéscsaba, 2000)

Megindult egy rossz, összefont vászongatyába, egy kalapba meg egy mellénybe. Fogott egy botot, megyén. Mikor ment, hát lássa, hogy egy különös országba ért. -Ó, de furcsa ez az ország! Itt nincs egy bogár, itt nincs egy ember. Nincs egy élőlény. Olyan, mint hogyha el lenne átkozva. Nem ez az Elátkozott király birodalma? Megyén a fiú, egyenest a palotába, lássa, milyen gyönyörű, de ott is minden el vót átkozva, a jószágok feküdtek, aludtak. A galambok a galambdúcon, azok is aludtak. Bemegyen: - Szerencsés jó napot kedves felsiges király atyám! -Isten hozott! Isten hozott! Nagyon boldog vagyok, fiam, hogy eljöttél, csak az átoktul nem tud senki felszabadítani! Mán apám háromszázhatvanhat éves, vasvillával emeli fel a szemit, de még a se tudja, mit kell tenni! - Elátkozott, kedves felsiges király atyám a felesíged, mer a vagyonáér vetted el, nem a szípségiér! - Hát mit kellene erre csinálni? - Neked három iccaka ott kell aludni a kriptájba. -Ó, kedves fiam. Inkább maradjak örökké átok alatt, mint, hogy én ott aludjak! - Pedig meg kell ezt tenni! -Nahát akkor, kedves fiam - aszongya -, hát akkor én nem bánom! Bemegyek fiam. - De, kedves, fesíges király atyám, az ajtót zárd be magadra! -Jó,jó, fiam! Bement a király, megállt az ajtóba. Tizenkét órakor elkezd rázkódni a koporsó. Sikolt az asszony. A király meg fogta, kiugrott, oszt behúzta az ajtót, elszaladt! A fiú meg kint ül: -Ej, ej, király! Magának olyan nagy szíve van, király! Az Isten királyságra tette. A királyok akkor büszkék, ha harcba eshetnek el. Maga még ezt sem tudja? - Kedves gyermekem! Kilelt a hideg. Kedves fiam! Vót ott egy másik halott is. 121