Grin Igor: Jafi meseországban. Lakatos János sarkadi cigány népmeséi (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 27. Békéscsaba, 2000)
K ócimbor rt iát, vót, hun nem, hetedhét ország ellen, de még az Óperenciás *J~L tengereken is túl, egy elátkozott város. Mindenki elkerülte az elátkozott várost. - Istenem - mondta a király -, de jó vóna, ha jönne valaki és felmentene az elátkozottságtul. Elátkozott a felesigem, mielőtt meg nem halt. Mer a vagyonáér vettem el. Üldögélt a király, nízett az emeletrül. Üldögél, üldögél, hogy csak nízegessen. Egy hídon keresztül kellett neki hajtani száz birkát minden nap, és azt megette valami. De sose tudták, hogy micsoda. Egy szegíny embernek olyan szegíny fia vót, hogy még mán ruha se vót rajta szegínyen. Egyik nap megfőzte a krumplit, másik nap a haját. Aszongya az apja: - Eriggy el, fiam, vitézséget próbálni! -Apám! Hidd el, a nagyobb királyoknál a nagyobb emberek sem kellenek, mint én. - Fiam! Mondok neked egyet! Eriggy el az Elátkozott királyho! - Ó, kedves apám! Ládd, ez nem nekem való. Gyereked vagyok, de elkűdenél az Elátkozott királyho, azír, hogy pusztuljak el. De hát, apám, én nem bánom! Úgyse sokat ér az élet, hogy ilyen szegínyek vagyunk! Szegíny anyám is beteg, mán az éhségbe betegedett meg. Elindulok. De mit vigyek az útra, apám? Ki tudja, messzi van? - Ó, fiam, mit vigyél? Hiszen csinál anyád hamubul pogácsát, oszt elviszed! Csinált hamubul pogácsát, mikor megsütötte, gyönyörű szíp fehírré vált, mint aki lisztbül van. -Na, gyerekem, egy kis hájat adok, egy kis kecskehájat. 120
