Grin Igor: Jafi meseországban. Lakatos János sarkadi cigány népmeséi (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 27. Békéscsaba, 2000)

Elindult a fiú. Menni, mendegélni, erdőkön, mezőkön, ligeteken, roppant nagy térségeken, királyi városokon, és mindenfele, amerre csak ment, mindenütt arany pusztaság, arany hideg, tél fogadta. Mennél jobban ment be az időbe, annál jobban ment bele a télbe. Na, mán látta, hogy jégcsapok vannak, erdők jéggé fagyva, erdők teljesen szíjj elfagyva, paloták szíjjelmállva a hidegtül. Megfagyva az emberek. Ez valakinek a bosszúja! Megyen-megyen, egy nagy, hatalmas jégpalotát talál. Olyan emberek vannak benne, mint a jégemberek. Asszonyok dolgoznak, sürögnek-forognak. -Szerencsés jó napot, Hóvirág, de jó, hogy jössz mán! Te oszt elviszed most mán a telet rólunk. Mi járatban vagy? - Keresem a Télkirálynőt. -Esetleg, hacsak a Jégország királya nem tudja neked megmondani. Eriggybe! Há, mikor bement, olyan hideg vót, hogy a fiú didergett. Mikor felmegy egy nagy-nagy terembe, fent ül egy király, de tiszta zúzmara, tiszta jégcsap a szakálla. De úgy látta a fiú, hogy ez az egész király jégbül áll, meg a palota is. - Szerencsés jó napot kedves, felsiges király atyám! - Isten hozott, Isten hozott, te más országbéli fiú! (Ű nem tudta, hogy ez Hóvirág.) Ugyan, ugyan mi járatban vagy, mikor erdőt, mezőt, farkasokat, mindenkit elpusztítottak. Te hogy nem tudtál elpusztulni? - Hát - aszongya -, nem vót hozzám erő, de nem is lesz! - Kit keresel? - Hát - aszongya -, Télkirálynak a jányát. - Ha-ha-ha, - ahogy kacagott a király, úgy repedeztek a falak, a fagy meg a jegek hulltak lefele csörömpölve. -Az én jányomat keresed? - Hát a te jányod az? - Igen, milyen szempontbul keresed? - Nem adtam neki a szívemet, oszt megharagudott rám. -A te szíved forró és tüzes, de az üvé jég, csak mostanába beszéli mindig, hogy meleget érez a szíve táján. 116