Grin Igor: Jafi meseországban. Lakatos János sarkadi cigány népmeséi (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 27. Békéscsaba, 2000)

'Л 7Ót, hun-e, a hetedhét ország ellen, még az Óperenciás jeges tenV gereken is túl, egy nagy királyi város, hogy legalább vagy hat király uralta. De nagyon sok vót a kívülálló, aki a király elveivel nem egyezett. Mer a király mindig csak az adót szedte. Ha valaki nem fizette az adót, akkor bezáratta, megbotoltatta. Vótak olyan szegíny emberek, kimentek messze a hegyekbe, ahol ember nem élt. Na de hát, egy szegíny ember aszongya a felesíginek: -Kedves felesígem, tudod mit? Menjünk a hegyekbe, kiviszünk egy kis jószágot, megélünk. - Ugyan, ugyan, a hegyekbe se orvos, se segítség, se fej dunna, oszt hogy élünk? - Kedves felesígem, jó a Jó Isten, Ű nem hagyja el a szegínyeket, mindig felé fordul. -Nem bánom. Vót egy kecskéje, összeszedte a kis takarójukat. Elindultak. Kimentek, mentek egy hétig, egy hónapig, elértek egy erdei tisztásra. Az ember elővette a fejszét, vágott fákat, csinált egy kunyhót. Mikor csinált egy kunyhót, hordtak be gazt, szénát, amit téptek a kezükkel, a kecskét megfejték, úgy éltek. Na, a hegy oldalába vót egy nagy folyó. Az ember csinált nyilat, lűtt vadat, és halászott, vadászott, íldegéltek. Aszongya a felesíginek: - Nem is vagy te olyan öreg még - megölelgette. -Még hogy öreg vagyok! Hanem jól mondtad, hogy az Isten segíti a szegínyeket. A kicsikbül mindig nagyot szokott csinálni, az elmaradottakbul meg első embert. Kípzeld el - aszongya -, gyerekünk lesz! 108 Hóvirág és Téltündér