Czeglédi Imre: Munkácsy Békés megyében (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 26. Békéscsaba, 2004)

Ha végigolvassuk Munkácsy önéletrajzát, elszorult szívvel vesszük pártfogásunkba Miskát, aki másfél évtized alatt annyi szenvedést s oly kevés örömöt élt át. Megható kép, de vajon igaz-e? Kétségkívül ez volt gyermekkorának lényege, később is gyakran beszélt erről bizalmasabb barátainak. Élete mégsem ennyire egysíkú. Nem szépíteni akarom Munkácsy gyermekkorát, csak kiegészíteni az általa megrajzolt életet. Odry visszaemlékezése valamivel közelebb hozta hozzánk Miska hétköznapjait: Szamossy és Miska együttlétének baráti hangulatát, a műteremben dolgozó Miskát örökítette meg. Egy másik emlékező az asztalosműhelyben lábatlankodó legényt idézi fel. Az elbeszélő, Portörő Károly, Munkácsynak öt évvel fiatalabb kortársa, maga is asztalosinas volt abban az időben. S hét évtized múlva, 1935-ben a Békés című helyi újság riportere szólaltatta meg az öreg mestert: ,Дг öreg Portörő úgy emlékszik vissza Miskára, mint aki ,tudományos' volt s inkább rajzolt, mint a mester s égit folytatta. Minduntalan faképnél hagyta a műhelyt és Gyulát s megugrott Békésre meg Csabára. ,Csak hajkurászta a mesterségit Miska' s gondolata mindig csak azon volt, hogy mit és hogyan rajzoljon le s elég volt neki csak meglátni valamit, ,már firkantotta is, olyan fráter vóf ... s mikor Oláh György asztalosmesternél a kapu alatt a koporsókat festette, vetvén rájuk az ornamentumot, mert akkor festették és nem papírból ragasztották, Miska vidáman fütyörészett és betyarkodott. Fütyörészett és betyarkodott, ha gondolatban is, nem sokat törődvén vele, hogy örökhajlékon futkároz az ecsetje. Koporsó, tulipános láda, igencsak egyre ment nála, ha kedve jött fütyölt, vagy törte a fejét a fráter', hogy mit kellene firkantani ..." A visszaemlékezés stílusa, szóhasználata lehet egyéni - s ebben az esetben nagyon is érezhető az öreg asztalosmester gyors beszéde -, de az érzékelhető valóság mégiscsak Munkácsy életének egy sajátosan gyulai vonása: a mesterségét csak „hajkurászó" asztaloslegény alakja. Ne feledjük! Portörő 12 éves inas volt, akiben így rögződött Miska különös asztalossága: egyszer jelen volt a műhelyben, máskor meg „megugrott" onnan. így csak az viselkedhetett a céhvilágban, aki nem volt leszerződve, s csak szórakozásképp, unaloműzésképp ment le a műhelybe, amely bérelt lakásuk udvarának végében volt. Első pillanatban ellentmond ennek Munkácsy önéletrajza: „Az asztalosműhelyt elfeledtem, minden bajjal és szomorúsággal együtt. Kísértetmesének tűnt föl minden emlékem mesterségemről..." A mesterség „hivatalos" részét valóban elfeledhette, de az asztalosmühelyt aligha. A gyulai szájhagyomány ugyanis erősen állítja, hogy Munkácsy „inaskodott" Gyulán. Ennek első írott emléke a Békés egyik cikke 1900-ból: „...itt dolgozott mint asztaloslegény, festette a tulipános ládákat, amelyekből régi gyulai földműves családok körében számos darab található". Néhány évtized múlva ugyancsak a hagyományra hivatkozva állítja Kohn Dávid újságíró, hogy sokat dolgozott Oláh György asztalosmesternél tulipántos ládákat festegetve. Régi gyulai családok emlékezetében gyűjtésem idején - mintegy negyven éve - élt ez a hagyomány. Magam is beszéltem olyan emberrel, aki 1905 körül hallott Munkácsy gyulai asztalosságáról. Egy másik, akkor már 90. évét is meghaladó egykori asztalosmester Munkácsy után húsz évvel került Oláh György műhelyébe. Szerette a mesterségét, s kis játékbútorokat készítve igyekezett minden bútordarab elkészítését megtanulni. A mester meg is becsülte szorgalmát, s egy alkalommal azzal dicsérte meg, hogy „ lassan olyan ügyes leszel, mint Munkácsy volt". S ha még mindig kételkednénk, hogy Munkácsy nem feledhette el az asztalosságot, mert Oláh György műhelyében mindennapos volt, szólaltassuk meg Oláh György unokáját, akivel még gyűjtésem idején - az 1960-as években - beszélhettem: „...csak arra emlékszem, hogy nagyapa nagyon haragudott rá, mert mindent összefirkált". Elég közvetlen bizonyítékok ezek ahhoz, hogy ne kételkedjünk hitelességükben. Bebizonyítsuk azt is, hogy Munkácsy szeretett firkálni? Maga említi, hogy Csabán mennyire csábították a fehér deszkák a rajzolásra, amit azonban rögtön le is gyalult. Gyulán Fischertől hazafelé a házak fala csábította firkálásra, sőt később Aradon is haragudott rá Albrecht, mert mindent összefirkált. 81