Czeglédi Imre: Munkácsy Békés megyében (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 26. Békéscsaba, 2004)

Azt hiszem, minden kételkedés nélkül elfogadhatjuk a Munkácsy asztalosságáról fennmaradt hagyományt - egy kis helyesbítéssel. A visszaemlékezők természetesnek vették, hogy a műhelyben foglalatoskodó Miska csakis inas vagy legény lehetett. S itt tévedtek. Munkácsy nem volt és nem lehetett inas, sem segéd. Ezt nemcsak hónapokig tartó betegségével bizonyíthatjuk, hanem Odry visszaemlékezésével is, akinek feltűnt, hogy Miska sohasem járt munkába, mindig Szamossynál tartózkodott, „ tehát már nem volt asztalosinas" - állapítja meg. Mi tehát a valóság? Portörő visszaemlékezése egyszerűen a lakásuk udvarán szabadon élő Miska alakját eleveníti meg. Mennyire egyszerűbb ezután a „tudományos" Miskát elképzelnünk, aki csak „hajkurászta" a mesterségét, és „már firkantotta is", ha meglátott valami érdekes témát. A fütyörésző Munkácsy is valóság, s még felnőtt korából is ismert, hiszen nemegyszer szórakoztatta ezzel vendégeit. Munkácsy ugyan nem említi, de bizonyítható, hogy ebben az időben ki-kijárt nagybátyja gerendási birtokára is. A hagyomány szerint Reök bácsi küldte ki néha, hogy a béreseket ellenőrizze, maga a megyei ügyekkel volt elfoglalva. 1861-hez fűződnek első gerendási emlékei, s ebből az időszakból maradtak fenn első rajzai. Később - 1862-ben és 1865-ben - ismét visszatér Gerendásra, de akkor már nagybátyjával együtt kinn is lakik, így gerendási tartózkodásával kapcsolatos emlékei közül az 1861-ben történtek több-kevesebb biztonsággal elkülöníthetők. Ezek az emlékek az örökké rajzoló Miska alakját idézik. Rendszeres rajzórákat ugyan még Aradon, Nagy Péter rajziskolájában kezdett venni, de „főfoglalkozásává" csak Gyulán vált a rajzolás. Érthető hát, ha régi szenvedélyének hódolva örökké témát keresett, s alig törődött mással. Első megmaradt vázlatkönyve is ebből az időből származik, benne nem egy rajz keltezése bizonyítja, hogy 1861-ben rajzolta. Köztük a Reök bácsi kunyhója címűt - Munkácsy datálása szerint 1861. május 30-án - nyilvánvalóan Gerendáson. Ehhez a rajzhoz fűződik a legismertebb hagyomány: Nyár küszöbén jártak. A gerendási birtokon a munka dandárja közeledett, szükség volt Miska jelenlétére, hogy a béresek munkáját vigyázza. О azonban ahelyett lerajzolta a csősz kunyhóját. Itthon megmutatta a rajzot nagybátyjának, akiből azonban előbb a gazda bosszankodasa tört ki: „Kutya terengette, hát még most se igazították helyre a vityilót!" - s csak aztán értékelte Miska ügyességét. A rajz mindenesetre megmaradt, a kis történet pedig nagyszerűen mutatja Miska és nagybátyja két külön világát. Zsilinszky szerint „Munkácsy különösen szeretett a pusztán lakni. Ha csak tehette, kiment, azon cím alatt, hogy segít a gazdaság körül. De az ő segítése abban állt, hogy verebekre lövöldözött, madárfészket keresett, lóháton nyargalászott, tejes köcsögöt és befőttes üveget vizsgált - és a szomszéd bérlők lányainak udvarolgatott. " 17 éves volt. A Gerendásra kijáró Miskáról szól a már említett Vidovszky feljegyzése is: „Nyáron kinn lakott Gerendáson a tanyán, de azért gyakran be is jött, s mint Pista bácsi monda, ott sem lehetett használni, mert egy alkalommal, mikor éppen nyomtatás volt, Miska a szérűn nem volt lelhető, hanem benn volt a szobában egy öreg béres fiának lerajzolásával foglalkozva, ki igen jó modellnek vált be, mert roppant csendes volt." Ugyancsak korai gerendási történetnek tekinthetjük Munkácsy esetét az ottani betyárokkal. A történetet Lázár Béla jegyezte fel: „Mielőtt Szamossyhoz került volna, betegeskedvén, Gyulán tartózkodott. Nagybátyja a gazdaságban, Gerendáson foglalkoztatta. Szabad idejében azonban szenvedélyesen rajzolgat. Egy kis kalandját beszélte el nekem egykori szomszédnője, egy szakiskolai felügyelő özvegye. Abban az időben nagyon elszaporodtak az alföldön a szegénylegények. Munkácsy nagyon szeretett volna egyet elevenen látni, mind azon törte a fejét, hol találhatna ő egy ilyen igazi betyárra. Hallja aztán, hogy a gerendási csárdába gyakorta betérnek ilyen vendégek. Felkeresi hát a csárda Fikker nevű bérlőjét, s megkéri, hogy egy este, ha szegénylegény vendégei lesznek, küldjön érte, mert szeretne egy ilyent lerajzolni. 82