Czeglédi Imre: Munkácsy Békés megyében (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 26. Békéscsaba, 2004)

10. kép. A gyulai kastély Munkácsy idejében Metszet. Mogyoróssy János: Gyula hajdan és most... Gyula, 1858 mintha csak erre az elhatározásra vártak volna, megjelenik az az ember, aki nemcsak a festészet közvetlen környezetét adja tanítványának, hanem igyekszik beavatni a festészet műhelytitkaiba is, és elindítja gyorsan ívelő pályáján. A szerencsés véletlenek ilyen egymásutánja kevés embernek adatik meg. „Telt-múlt az idő. Már tudtam, hogy festő leszek, s ennek a gondolatnak éltem. Alig hat hét óta jártam Fischer mesterhez, amikor egy napon kopogtattak az ajtón. - Tessék... - hangzott belülről a felelet. Erre a szóra nyílt az ajtó és egy >harmincöt év körüli, finom megjelenésű úr <

27 lépett be a műterembe, akit láthatóan meglepett a cigánycsendélethez hasonló kép, amely fogadta. A sűrű füsttengeren át ugyan nagyon keveset láthatott, csak odament a mesterhez és bemutatkozott. Azt mondta, hogy ő is festő, aki a gyulai Wenckheim-palotába jött, hogy a régi családi arcképeket másolja. Németül beszélgettek, nem értettem, miről van szó. Az idegen aztán felém fordult és magyarul kérdezte: - Szeret rajzolni? - Nagyon. Elmeséltem neki, hogy hetenkint háromszor jövök Fischer mesterhez, de szívesen ittmaradnék akár örökre is. Úgy látszik, az idegent érdekelni kezdte a dolog. Alaposan kikérdezett minden dolgom felől, aztán meghívott, hogy menjek el hozzá, s vigyem el összes rajzaimat. Természetesen nem vártam sokáig és hamarosan felkerestem. A hónom alá szedtem minden munkámat és a kastélyba siettem, ahol éppen munka közben találtam a mestert. Óriási nagy teremben dolgozott, ahol semmi más nem volt, csak egy csomó portré a falon. Parókás ősök képei, eredetiek és másolatok. A mester láthatóan örült jövetelemnek, megnézte rajzaimat és kijelentette, hogy bármikor szívesen lát, csak jöjjek el hozzá és dolgozzam nála. Képzelhetik örömömet! Ettől kezdve, amikor csak nem volt lázam, mindig nála dolgoztam. Jóltevőmet Szamossy-nak hívták. Mialatt festegetett, meséltem neki életemről és sírva panaszkodtam, hogy vissza kell mennem az asztalosműhelybe. 27 Régi fordítás: „egy ötven év körüli öreg úr". 76