Czeglédi Imre: Munkácsy Békés megyében (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 26. Békéscsaba, 2004)

11. kép. Munkácsy bemutatja rajzait Szamossynak Fénykép Szamossy Elek? festményéről. Repr. Magyar Művészet, 1938 - Dehogy kell - mondta. - >Azzal a tehetséggel, amelyet észrevettem önben<,

28 többre viszi, mint valami asztalos!... - Ezzel a mondattal dőlt el a sorsom." Nagybátyjának nem mondta meg nem várt szerencséjét, aki így abban a tudatban élt, hogy neveltje szorgalmasan jár Fischerhez. Miska pedig hamarosan beköltözött Szamossy műtermébe. Jobb kezekbe nem is kerülhetett volna. Igaz, mestere nem volt nagy tehetség, de lelkiismeretes ember, aki ismerte a művészek feladatát: átadni az utódoknak mindazt a tudást, amit magának megszerzett. 35 éves volt Szamossy ekkor, még nőtlen ember. Előbb papnak készült, de a szabadságharc kitörésekor otthagyta a bécsi papneveldét, és honvédnek állt be. A szabadságharc bukása után a bécsi festőiskolában tanult, majd Olaszországba utazott, hogy a festészet szülőhazájában tanulmányozza a régi itáliai mesterek művészetét. Itt vált a festészet lelkiismeretes képviselőjévé, „széles látókörű, józan ítéletű, nagyon fejlett ízlésű!' emberré - amint egyik méltatója írja. Olaszországból hazatérve hívták meg a Wenckheim-kastelyba, így került 1861 tavaszán Gyulára. A kastélyban hosszú ideig tartó munkára számított. Megszokta a vándorfestők mozgalmas életét, a változó környezetet és a baráti kör új meg új csoportjait, amelyet - ha nem akart elvonultan élni - magának kellett kialakítani. Ezért tartja kötelességének a gyulai festőkolléga felkeresését. Miska felfedezése örömet jelentett számára: felismerte ritka tehetségét, s az árva fiú Régi fordítás: „Hiszen ön oly ügyes és tehetséges, hogy..." 77